Van itt akinek traumát okoztak a szülészeten?

15.ös vagyok. Nekem volt fogadott dokim, de az nst.t nem ő csinálta, hanem az ambulancián dolgozó személyek, nők. Irtó bunkók voltak, leginkább a túlsúlyomra tettek megjegyzéseket. A dokim elrendelte, hogy 2 naponta menjek nst.re már a 36 héttől kezdve. Különösebb indoka nem volt, csak menjek. Ez nekem sem volt kellemes, de az ott dolgozóknak minden bajuk volt ettől, ugyanis plusz munkát ad nekik a dokim. Hiszen minek 2 naponta menni, elég lenne a heti 1 is. Szóval a legtöbbször megvárattak. Nem jól rakták fel az nst.t, hiába mondtam, hogy hova tegyék csak azért sem. Átlag 1.5 órát ültem minden egyes alkalommal nst.n mert nem találták a baba szivhangját. Igaz sokszor nem is nagyon keresték. Nst. Után vérnyomás mérés. Nos a kis elemes vérnyomás mérő mandzsettája nem ért össze a felkaromon. Állandóan emiatt könyök alatt mérték a vérnyomásomat ami 6x kiírta, hogy error, majd hetedjére megmérte és kiírta hogy 190-es a vérnyomásom. Persze szerintük ez jó volt így, és ráírták a papíromra. Volt egyébként pumpás merő is, de azt fel kell pumpálni meg nézni is kell, és így 30 másodperccel később végeznek a melóval. Egyszer bejött 1 doki, rámrakta a pumpás mérőt majd közölte bunkón, hogy lehet ez sem fog átérni rajtam... (120 kiló voltam 9 hónaposan és 172 centi magas. Tudom, hogy sok, de azért mégsem 200 na) a dokimat nem szerették az egész klinikán mert túl elővigyázatos volt, ezáltal"plusz munkát " kellett végezniük a többi dolgozónak, így a kismamákon, betegeken csattant az ostor. A másik, hogy mivel nagyon jó doki, ezért az ország másik -feléről, és a fővárosból is utaztak, csakhogy ez az orvos műtse őket. Emiatt ugye megintcsak többet kellett dolgozniuk a többieknek.

2 spontán szülés után 3. Szülésem sürg.császár lett. Persze nem így készültünk, de gyorsan be kellett avatkozni. Hallottam, ahogy a dokim kérleli a másik dokit, hogy jöjjön aneszteziálni, másnap vissza adja a szívességet. (Aznap az én dokim volt az anesztes, csakhogy nem műthet és altathat egyszerre) szóval miután ott feküdtem a műtő asztalon, a dokik végig azon sopánkodtak, hogy milyen sz@r nekik, mert 200 ezerért a belüket is kidolgozzák , ráadásul most is túlóráznak miattam. Élcelődtek műtét közben is a súlyommal persze. Kérdezték, hogy hány gyerek van? Mondtam, hogy ő a harmadik. Erre az egyik.. az szép kis szaporulat! Kérdezték, hogy mi lesz a gyerek neve. Mondtam, hogy micsoda. Erre az egyik.. na, az egész normális név. Erre a másik.. várd, ki, hogy, hogy hívják a többit.

Mikor odatartotta a szülésznőm a babát elsírtam magam. A kiszolgáltatottságtól, megaláztatottságtól, és magától a tudattól, hogy császár lett. Na nem hisztiztem, csak elsírtam magam. A dokim viccesen odaszólt, hogy ne aggódjak , a 4. Babát szülhetem még spontán. Erre az egyik felháborodottan: miért akar még többet???