Hogy kezeljem a helyzetet terhesen, ha nagyon komoly betegség van a családban?

Pont úgy kezeld, mint ha nem lennél terhes. Ha nem akar róla beszélni, ne erőltesd, de éreztesd, hogy nagyon szereted őt, mellete vagy, és ha szüksége van rád, meghallgatod.

A babával kapcslatos dolgokól meg tudósítsd, pont úgy , mint eddig. Ha szeret veled vásárolni, menjetek együtt továbbra is, ha nincs kedve, intézd egyedül vagy egy barátnővel, anyukáddal. Viszont ha segítségre van szükséged, igyekezz őt bevonni (cipekedés, stb.). A legtöbb férfinak segít, ha érzi, hogy szükség van rá.

Kommunikáció. Ő a férjed. Nehogy már ne merd tőle megkérdezni, hogy mit érez, vagy mivel tudsz neki segíteni.

Ha magadtól kezdesz akcióba anélkül, hogy beszélnél vele az érzéseiről, nagyon rosszul is elsülhet. Mert ha teszem azt, ő most az apjára akar koncentrálni, nem a babára, és te előállsz azzal, hogy a babacuccok a fontosak, és nevetgélsz mintha mi sem történt volna, azzal azt a látszatot keltenéd, hogy semennyire nem érdekel téged az ő családja, és ez konfliktushoz vezetne.

Kérdezd meg tőle, hogy érzi magát, mibe tudnál neki segíteni, aztán mond el neki, hogy te is szomorú vagy, viszont lassan muszáj lenne vásárolni a babának. Szeretne-e segíteni, vagy jobban szeretné ha egyedül intéznéd.

A lényeg, hogy mindent kommunikálj le vele, egyedül semmi olyanba ne kezdj, ami esetleg visszafelé is elsülhet.

Párommal mi 10 éve éltünk együtt amikor alig fél év alatt elvesztettem az egyik szülőmet.Leragadtam annál a résznél, hogy hány % esélye lett volna arra, hogy meggyógyuljon(sok) és mi nem abba estünk bele hanem abba a kevésbe akinek nem tudtak segíteni.Én nem beszélek róla, vagy legalábbis nagyon ritkán, sokszor eszembe jut és pityergek rajta elbújva, mert rossz érzés, de én annyit kértem a páromtól, hogy ne hozza szóba, HA akarok, ha majd tudok akkor beszélek róla.Hát az elmúlt 1 évben ennek még nem jött el az ideje.

A párodat te ismered.Ha ő is a magában analizáló típus akkor nem fog könnyekbe kitörve sirdogálni neked.Add meg neki a lehetőséget, hogy elmondhassa az érzéseit, kérdezz rá mit szeretne, aztán annak megfelelően viselkedj vele.De ha már gyereket vállaltok akkor igenis ismerd annyira a párod, hogy tudd hogy kellenél viselkedni vele ebben a helyzetben.

"Egyedül nem tudom intézni a vásárlást, külföldön lakunk és nincsenek itt barátaink, sem szülők, nemrég költöztünk ide."

Na és mozgássérült, értelmifogyatekos vagy vak vagy, hogy nem tudsz egyedül vásárolni?

Szerintem a 3. Trimeszterben egyedül ácsorogni, cipekedni, szállítmányozni a cuccokat elég szívás. Amikor gyereket vállal az ember, nincs ott kitételként, hogy ha beteg vki a családban, nem foglalkozik a gyerekkel.

Hogy szomorú, nyomott stb az érthető. De tényleg a fickókat a tevékenység jobban nyugtatja, mint a lelkizés.

Adj neki lehetőséget rá passzívan, hogy beszéljen róla, ücsörögj el mellette csendben, ne vidítsd erőszakkal.

Biztosítsd róla, hogy mellete vagy és rád számíthat. De nem kell nyösztetni, majd ha ő akar, úgy érzi jó lenne erről beszélni akkor fog. Opcionálisan felajálnhatsz neki babás foglalkozást, ha van kedve, akkor résztvesz benne.

Ha pedig fizikálsan szükséges a segítsége, akkor nyugodtan kérjed. Az nem kedv kérdése, hisz ő lesz a családfő, bármi van ilyenben helyt kell állnia. Úton a baba, akiért már most ő is kötelességgel felelősséggel tartozik.

#6 válaszoló

"Na és mozgássérült, értelmifogyatekos vagy vak vagy, hogy nem tudsz egyedül vásárolni?"

Csak ezen esetekben lehet valaki segítségre szoruló? 30hetesen már van pocak rendesen, és nem mindenki ugyanojan jól bírja a varandósságot. Van aki nehezen bírja a cipekedést, sőt sokszor orvosi javaslatra kerülnie kell.

Nem mindenki súlyemelő múlttal rendelkezik, hogy terhesen hordja haza a bababútorokat.

De az is lehet hogy szédülős, rosszullétekre hajlamos valaki a terhesség késöbbi szakaszában. Nem mindenkinek múlik el minden rossz a 12. hét betöltése után. Van aki 9 hónapot végig hányja.

Akkor jól jön ha van a gyereknek apja is, aki segíthet. Ugyanannyi kötelessége van neki is ami a gyereket illeti, mint anyának.

Hagyd békén

(nálunk májusban derült ki, hogy a papám, akivel együtt éltem rákos, szept. elején szültem, 2 nappal a temetése után)

Felnőtt ember, tegye amit jónak lát