Normális,hogy ennyire izgulok és félek ettől?

Köszönöm,hogy írtál.

Igen én is félve vállaltam be,az első vetélés után,fél évig nem akartam ismét megpróbálni,idén elkezdtük újra a babaprojectet,de sajnos nem volt elég erős és vetélés lett,majd begyulladt a méhem is rákövetkező napokra,kezeltetnem kellett ami eltartott egy kicsit mire minden rendbe jött,kicsit több mint fél év után sikerült ismét teherbeesnem,sajnos nem ment minden kerekül.

Erősen görcsöltem és elkezdtem barnázni,ami miatt egyből mentem a dokihoz,az előző vetélés is így kezdődött,azt mondta nem lát bajt,az embrió rendben van.

Kaptam Utrot,sok pihenés,nics erőlködés se nagyobb megterhelés,aminek nem tudok örülni,mert lányomat elkell vinnem az oviba és haza is,foglalkoznom is kell vele,ami nem mindig pihentető,de pihentem amennyit tudtam.Evés ügyileg se a lehjobb a helyzet,alig tudok enni valamit,az viszont a szervezetemnek kb semmi.Sokszor fáj a gyomrom,már evés és ivás után is,elégge sűrűn vagyok a hányás küszöbén,de nem jön ki csak ritkán,olyankor szenvedek és ráz a hideg.

Mindig félek,hogy jól van-e,rendesen fejlődik-e stb..de hát nem szaladhatok folyamatosan dokihoz hogy nézegessük mert nem kirakat baba,így reménykedem és bízom benne hogy jól van.