Volt Aki a második gyermek tervezésekor félt a terhességtől, szüléstől? Mármint, hogy minden rendben legyen?

Én nagyon megilyedtem,hogy hogy lessz ez után ,mert 20 honap van köztük.féltem,nem fogja-e "megsinyleni"az első a tesó érkezését.Meg féltem a szüléstől is .De minden jol alakult:-)))

A terhességtől nem féltem, jóformán csak a már meglévő gyerekemre koncentráltam, minden időt ki akartam használni, amit még kettesben tölthettem el. A szüléstől már jobban féltem, mondhatom rettegtem. Már azért is zokogógörcsöket kaptam, hogy otthon kellett hagynom a kislányomat, de magától a szüléstől is rettegtem. Egész szülés alatt azon panaszkodtam, hogy még mindig nem fáj eléggé, mert sokkal rosszabbra emlékeztem. Aztán egyik pillanatról a másikra kipottyan a kisfiam. Nagyon meglepődtünk és meghatódtunk a férjemmel, ahogy elnéztük a kicsi vörös hajú, lila testű, nyávogó csomagocskát. Egészen odáig fel sem fogtuk, hogy lett egy másik jövevény is az életünkben. Imádom mind a kettejüket, nem tudom megkülönböztetni a szeretetemet feléjük, most várom a harmadik babámat...

Utolsó vagyok. Az első babámat másfél nap alatt szültem meg. Nagyon nehezen tágultam. Igazság szerint, tudatlan voltam. Küzdöttem a fájások ellen, ahelyett, hogy hagytam volna, hogy hagy végezzék a dolgukat. Másodiknál éjfélkor ébredtem az első fájásra, de reggel 8-kor is még csak 8, 15 percenként jöttek rendszertelenül. Nem is voltak sűrűbbek szülésig, sem intenzívebbek. Minden fájásnál leguggoltam, teljesen elengedtem magam lent, így délelőtt fél tizenegyre meg is lett a kisfiam. Sokkal szebb szülés volt, komolyan rá két órára már rohangáltam a csecsemős osztály és a kórterem között.