Terhesen depresszió?

Tanácsot nem tudok adni, de most en is ebben a cipőben járok.

Mi megvettük a házat, de sok "rejtett költséggel" nem számoltunk. Ferjem most éjjel nappal dolgozik, csak hogy előteremtse erre a pénzt. Emellett a vállalkozasaban is a regi könyvelőjének hála lett egy hatalmas kiadásunk, alig bírjuk anyagilag.

Nekünk már van egy 2évesünk. Mikor a tesóba belevágtunk, ezek a kiadások nem voltak látóterben.

Nekem a bajom, hogy férjem megy látástól mikulasig, én mev csak itthon üldögelek, jatszadozok a gyerekkel (igaz emellett főzök, mosok takarítok, kertet rendezek). Veszélyeztetett terhes vagyok, meg a gyerek is itt van, anyagilag nem tudok besegíteni. A gyes meg pont az éhenhaláshoz is kevés.

Októberre vagyok kiírva, szeptemberbe járnak le ezek a fizetendők. Addig a spóroláson is spórolnom kell kb.

Nekem ez miatt vannak sírógörcseim. Emellett ismerős sincs nagyon itt, szüleim igaz 10km-re laknak, de velük katasztrófa a viszony. Anyóssal mégrosszabb.

Reggeltől estig itthon ülök, heti 7 napot, mert egy az nincs kivel, masik az, nincs miből elmennem akár egy kv-ra beülni.

Férjem full nem ért meg e téren, mert szerinte feleslegesen aggodok. Majd lesz valahogy, majd kerülünk jobb helyzetbe.

Ő a munkahelyén is és a vallakozós munkáiba is emberekkel van. Mászkál ide-oda. Nem érzi át amit én.

24hetes vagyok egyébként.

Idővel jobb lesz

Én is ezzel nyugtatom magam 😅

Tavaly szeptemberben költöztem ide a páromhoz, 200km-rel arrébb a szulovarostol

Nem ismerek itt senkit, de nem is problémáztam ezen mert az volt a terv, hogy elmegyek dolgozni itt és nyilván így alakultak volna új ismeretségek

Csak hogy mielőtt munkába álltam volna terhes lettem. Ráadásul veszélyesztetett. Így november óta amióta tudom, hogy terhes vagyok itthon ülök a 4 fal között egyedül.

Párom minden hétköznap dolgozik, reggeltől estig.

Hétvégén eljárunk vásárolni, ide-oda, hogy ne üljek mindig itthon, de ennyi.

Az első pár hónapot végig sírtam. Annyira magányos voltam/vagyok. Minden barátom 200km-rel arrébb van ugye, nagy részük dolgozik vagy családja van, nem tudnak jönni látogatni, nyilván sajnos a beszélgetések is ritkábbak mert online nem az igazi....

Testvérem nincs, anyum Ausztriában él. Szóval senkim nincs.

Mennék, barátkoznék, beszélgetnék, de nincs kivel....

Most az utóbbi 2 hónapban érzem azt, hogy "beletörődtem" hogy ez egy ilyen időszak.

Sajnos nem tudok ezen változtatni. Nagyon nehéz. Még mindig elsírom magam én is néha főleg mikor a háztartásban sincs dolgom és reggeltől estig csak a 4 falat bámulom...

Azzal nyugtatom magam, hogy szülés után másabb lesz. Lefoglal majd a baba is, illetve később talán könnyebb lesz a játszótéren ismerkedni stb

Bár tudom ez még várat magára

De sajnos nincs mit tenni

Ki kell bírni :)

Ne haragudjatok, hogy csak így ide off-olok... Nincs a környékben valahol kismama suli? Én sok jófej sorstársat ismertem meg ott, majdnem napi szinten tartjuk a kapcsolatot, megbeszéljük a kényes ügyeket, amit ugye csak az érthet meg aki épp várandós. Tapasztalatot cserélünk, jókat elbeszèlgetünk. Én sem vagyok egy könnyen barátkozós típus, de valahogy más volt más kismamákkal ismerkedni.

34 hkm

Kismama suli? Sosem hallottam ilyenről...

1es voltam

Nálunk régebben volt valami hasonló a védőnő elmondása szerint

De a korona miatt már tavaly óta nem tartottak itt semmilyen "összejövetelt"

A helyzet azóta sem változott :/

2es voltam

Tedd hasznossá magad. Tanulj valami olyasmit, ami mindig érdekelt, de nem volt rá időd. Lehet az bármi hobbi (sütés, horgolás, fényképezés...) vagy akár olyan, ami a munkádhoz kapcsolódik (nyelv, program). Aztán meg gyereknevelésről, -gondozásról szóló könyvek is hasznosak lesznek ám (pszichológia, szoptatás...). Ha nem vagy pihenésre ítélve, házkörüli kisebb munkák, reggel-este nagy séták lábdagadás ellen, közben lehet sokat dumálni telón vagy online rokonokkal, barátokkal.

Ne azt nézd, mi nincs, hanem hogy van időd, amiből kihozhatsz valami jót.