Rossz szülő leszek, ha elképzeléseim vannak, hogy milyen legyen a gyerekünk?

Én most így terhesség alatt Ranschburg Jenőt olvasok - Szülők könyve és Személyiségünk titkai. Nos, pont erről is ír, hogy ezzel sokat lehet ártani a gyerek szemelyisegfejlodesenek.

Tökmindegy, hogy egy eleven, magáért kiallo, bátor, cserfes, könnyen barátkozó gyerekre vágysz, és helyette egy csendes visszahuzodó, ahova létezem, ott marad gyereked lesz, vagy épp fordítva. A lényeg, hogy a gyerek érzi, hogy nem tudja teljesíteni, amit a szülei elvárnak tőle.

Neked szülőnek feltétel nélkül kéne szeretned, gondolj bele, kitől kapjon ilyen feltétel nélküli szeretetet, ha nem tőled? Persze a gyereket terelgetni kell, nem kell hagyni, hogy az oviban naponta osszeverjen valakit, csak "mert ő ilyen természet", meg a visszahuzodó gyereket is lehet bátorítani, de gyökerei én megvaltoztatni nem tudod. Ahogy Ranschburg mondja, tujából sosem lesz hamis ciprus, és fordítva, hiába gondozó, öntöző, nyesegeted őket a legnagyobb szeretettel és odafigyelessel.

Igen, ha elvárásokkal közelítesz vele, akár a külsejét akár a természetét illetően (vagy hogy épp miben ügyes, miben nem), akkor rossz szülő vagy.

Az én családom a következő: apám és bátyám villamosmérnök, én fizikus vagyok. A fiam meg abszolút tehetségtelen matematikából. Szemmel láthatóan nincs érzéke hozzá. Viszont könnyen tanul idegen nyelvet, ami nekem kínkeserves volt. Emellett színjátszó körbe jár. Ilyen lett, tehát ilyennek szeretem.