Mi volt a legrosszabb dolog, ami terhesség alatt történt veletek?

Eddig ami maradandó bajom lett, azt beültetés utáni 2. napon történt: a progeszterontól leesett a vérnyomásom, elájultam, és a konyhaasztalban szétvertem a fejem. Lett egy heg a homlokomon.

Mivel beültetés után voltam, a koponyaröntgennél nagyon körültekintően vizsgáltak meg.

Vigasztalt a tudat, hogy legalább sikerült a baba. 😊

Most 17 hetes vagyok, azóta nem lett újabb sérülés, de a vérnyomás miatti szédelgés megvan, szóval nagyon óvatosan közlekedem.

Ha a covid miatti lezárásokat és pánikot idevesszük, akkor az. Nem lettem fertőzött, de a vizsgálatokat leszámítva végig otthon ültem elővigyázatosságból. Mindent online rendeltünk, ami kellett. Nyilván ez nem akkora valami, csak sokkal kevésbé éreztem úgy, hogy ráhangolódok az egészre, mint most, második gyerekre, pedig most folyton jön a sarkamban egy totyogó és nem olyan egyszerű vele bárhova is menni, de van valami hangulatos abban, hogy most ketten nézelődünk és keressük a tesónak a hiányzó dolgokat.

Meg találkozok másokkal is, barátokkal, családdal, sokkal lelkesebb vagyok. Nekem ez. Ezt leszámítva szerencsére teljesen eseménytelen volt az első terhességem, és most hálistennek a második is az.

Elütötte anyukámat egy motoros. Fél lépésen múlt, hogy nem jött nekem is, hiába voltam a járdán. Az elég nagy érzelmi megrázkódtatás volt.

Fizikailag pedig 15 hetesen történt életem első tüdőszűrése, amit abszolút nem gondoltam, hogy baj lehet, a kórházban pedig nem kérdezték, és az erről szóló tábla is el volt rakva.

Hála Istennek, teljesen egészséges a gyerekem.

Bunkòk voltak terhesgondozàson, mert volt olyan vizsgalat, amit magànban csinàltattam, ès azt ,,nem szeretik" (Anglia)

Beosztottaim idegeimre mentek direkt, es mikor làttàk, hogy vàrandòsan nem tudok annyira ràjuk figyelni, akkor lopkodtak.

Most 17 hetes vagyok, és 15 hetesen elestem a biciklivel. Előttem befékeztek, nekem mar nem volt időm, elcsúsztam, rá a vázra, de a kezem valahogy amutomatikusan a hasam elé került, arra estem rá hassal és nem a vázra, így csak a térdeimet, az államat és a csuklómat zúztam szét.

Kórházba mentünk, semmi baj nem lett odabent, az orvos viccelődött is, hogy fölösleges ilyen korán kezdeni a kaszkadőr képzést :)

29-ik hétben vagyok és sikerült egy gyönyörű köldöksérvvel gazdagodnom.

Az a legjobb benne, hogy ha tüsszögök, nevetek, köhögök, fognom kell a hasam, mert konrétan kibuggyan és amellett hogy rohadt ijesztő, mármár gusztustalan, és még fáj is.

Arról ne is beszéljünk, hogy ha orgazmusom van, akkor is kifordul az egész, így hagyján, hogy a párom nem mer hozzám nyúlni, én sem merek saját magammal úgy foglalkozni, mert bleeee.

Ezt leszámítva semmi bajom, mert jövök-megyek, dolgozom, semmi bokadagadás, nyűgösség.

Közben most nézem, hogy külső tényező, bocsi...

A 20-ik heti genetikai UH-t egy gonosz kontár nő végezte, aki már temette a gyerekem, hogy el kell vetetnem (vagy nem is tudom hogy hívják ezt egy rúgkapáló élő csöppség esetében, de nem is akarom tudni).

Hálistennek a pici tökéletes, semmi baja, de nekem az lelkileg úgy betett, hogy azóta sem tudok felhőtlenül örülni a terhességemnek.