Miért van az, hogy régen a terhes nők kevésbé figyeltek oda magukra, mégis kevesebb komplikáció adódott a terhesség során, míg ma sokan betegesen figyelnek mindenre, ennek ellenére sokkal magasabb a vetélések aránya?

Kismama vagyok és gyakran esek abba a hibába, hogy túl sokat olvasok arról, hogy mi minden sikerülhet félre a terhesség alatt. Kinyílhat a méhszáj, szétválnak a hasizmok, amik szülés után sokszor nem rendeződnek maguktól és műtéttel kell helyre hozni őket, nem beszélve arról, hogy ezt sem, meg azt sem szabad enni.. mikor meséltem anyumnak ezeket, azt sem tudta, hogy miről van szó, elmesélte, hogy ő mennyit dolgozott terhesség alatt, rendezte az állatokat a ház körül (tehenek, disznók, tyúkok), a kertet művelte, tele vizes vödröket cipelt, nem hogy néhány keményedés után hetekig feküdjön, vagy egy levél magnézium tablettát beszedjen egy nap, vagy vasat, progeszteront meg még két fajta terhes vitamint, meg minden harmadik héten ultrahangra menjen. Mondta, hogy az egész terhessége alatt mindössze háromszor volt ultrahangon, evett mindent is, ami jól esett neki, mégis minden rendben volt, időre születtem minden rendellenesség nélkül. Nagymamám idejében meg aztán még kevésbé figyeltek oda magukra, mégis sokkal kevesebb volt a vetélés. Az mondjuk másik téma, hogy hány újszülött halt meg valamilyen vírusban a nem megfelelő orvosi ellátás miatt. Ma meg mindenre is megpróbálunk odafigyelni, sokszor már betegesen, mégis sokkal nagyobb a vetélések, koraszülések száma. Miért történhet ez?