Mit tegyek, hogy ne stresszeljem végig az egész terhességet?

Én arra gondoltam, hogy mostantól már mindig lesz valami, ami miatt aggódhatok, úgyhogy ha nem akarok megbolondulni, akár abba is hagyhatom. És ez bevált :)

Így van, a te eseted egy csoda. Olvastam azt a kérdésedet is, amikor még nem voltál terhes és írtad mennyi az AMH, válaszoltam is. Sajnos, még nagyon messze van a vége és történhet baj, de gondolj arra, a legnehezebb részén túl vagy! Szinte nem volt rá esély, hogy egyáltalán megtermékenyül, mégis sikerült Én mondjuk a helyedben megpróbálnék dokitól progit szerezni. Tudom, nem csodaszer, de egy "veszélyforrással" kevesebb.

Tudom, hogy nehéz, nekünk is nehezen jött össze, de a stressz inkább csak árthat. Persze én is izgultam, hogy minden rendben legyen, veszélyeztetett terhes is voltam, de annyira örültem és pozitív voltam, hogy ezek az érzések felülírták az aggódás. Innentől fogva csak aggódásból állhat az anyaság, mert mindig lehet miért. De inkább élvezni kell ezt az időszakot, meg kell próbálni ellazulni, kikapcsolni, relaxálni.

Semmit, úgyis fogsz. Én is hasonlóan voltam, előre elképzeltem, hogy ami elromolhat az tuti el is fog. Kb a 18. heti UH után kezdtem kicsit megnyugodni, meg azután hogy mozogni kezdett, bár onnantól meg azon füleltem, vajon érzem-e még. Most vagyok 34 hetes, és az UH szerint tökéletesen átlagos méretei vannak, de én azért magamban kicsit stresszelek, mert túl kicsi a hasam, és mostanra mindenki szóvá is tette. Úgyis találok valamit, amin rágódhatok. Drukkolok hogy minden rendben legyen nálad! :)

2,5 év után jött spontán. Azelőtt soha egy pozitív teszt, semmi nem volt,ráadásul pont karácsony előtti csoda volt. El se hittük. Na akkor bennem is bennem volt, hogy végre összejött és baj lesz, az nagyon nehéz lenne. Én akkor úgy voltam, hogy ha elmegy, akkor inkább ne is jött volna össze, hogy reményt keltsen a pozitív teszt,mert addig könnyebb volt. Meg én is úgy voltam, ha baj lesz, megint 2,5 év újra? Végül nem volt gond, de sokat aggódtam. Úgy voltam a 12 hét után lenyugszom, akkor nyilván nem. :D Akkor sorra problémák is voltak,akkor úgy voltam félidőnél majd. Utána úgy voltam a 30. héten megfogok és ott tényleg leesett egy kő. Attól kezdve voltam full nyugodt, érdekes hogy utána jöttek az igazi problémák,korábban jött stb. Egyébként én végig tudtam, ha megszületik leszek igazán nyugodt,és tényleg. Azóta teljesen jól viselem, ha baj is van, mert látom rajta, stb. Nekem ez a bizonytalanság terhesség alatt, ami frusztrált. Viszont nem kattogtam ezen, de sokszor eszembe volt, úgy lendültem túl ezen, hogy sajnos ezt nem tudom befolyásolni. Ezt nem tudom irányítani, így hiába aggódok, úgy is az lesz, ami lesz. Ez mindig megnyugtatott 1-2 hétre. :D Kitartást kérdező, nagyon szorítok! :) Próbálj pozitívan.