35 hetes terhes vagyok. Tegnap nagyon összevesztünk a férjemmel, sokat sírtam. Ő lelépett, én meg itthon vagyok egyedül. Félek. Árt a sok sírás a Babámnak?

Szia!

Nálunk az elején volt gond. Párom egyértelműen kijelentette, hogy vetessem el. Én nem akartam, de megtettem volna, persze szakítás mellett. Nem tudtam volna mellette marani ezek után, hogy helyettem is döntött. Egyedül viszont nem tartottam volna meg. 2 napig nem aludtam csak bőgtem. Egyik reggel odaült mellém és megkérdezte, hogy vége köztünk mindennek ha a babát elvetetem? Igent mondtam és közöltem vele, hogy ha megtörtént az abortusz, akkor összepakolok és megyek. 2 napig rágódott. Mikor indultam a műtétet intézni mondtam neki, hogy ne jöjjön be hozzám a kórházba, majd jövök. A kocsiban ültem, amikor felhívott és közölte tartsuk meg a gyereket mert nem akar elveszíteni. Azóta 5 hónapos és gyönyörű a kislányom. Imádja az apját és ő is a lánykát. Nem vagy könnyű helyzetben. Szerintem mindenképp beszéld meg vele a dolgot. Üljetek le és mond el mit érzel. Az én párom is sokszor mondta, hogy "bolond vagyok, hogy ilyenek járnak a fejemben", de muszáj volt kimondanom mit éreztem. Nem volt fontos, hogy megértse, de ki kellett mondanom, mert különben szálka maradt volna. Te is ülj le férjeddel és mond el neki mit érzel, mond el érzékenyebb vagy, sok mindent másképp élsz át most. Nem őt akarod bántani, de neki is türelmesebbnek kell lennie, ha igazán akar titeket. Nagyon szorítok neked. Én most 5 hónappal a szülés után jöttem rendbe teljesen. Nem vagyok érzékeny és nem fakadok sírva mindenen. Ehhez mondom 5 hónap kellett szülés után. A terhesség nagyon sok változással jár egy nőben. Próbáld neki elmagyarázni és mond meg neki, hogy nem akarsz veszekedni, de nem mindig te vagy a hibás. Ezen a kijelentésemen az én párom is annyira meglepődött, hogy sokkal türelmesebb hozzám.

Szorítok neked nagyon! Bátorság és türelem, lelkierő! Szorítsd össze a fogad és őszintén beszéld meg vele az érzéseidet, gondolataidat.

Sok sikert kívánok!

Erika