Kismamák, hogy reagálnátok erre?

Én elfogadtam és kedvesen megköszöntem!

21 hónap van a gyerekeim között minden segítség jól jött.

Szituáció és ember függő,de többnyire elfogadom a segítséget.

Ha szükséges.

Pl ha veszek a picaon 4db bugyit és ezt "cipelem" majd valaki felajánlja hogy segít vinni a szatyromat akkor elmondom hogy semmi szükség rá.

Mondjuk,általában csak az autóig, autótól meg a házig cipelek, sosem túé nehezet.

Ami tényleg nehemre esik abban elfogadom a segítséget.

A második babát várjuk,a fiamnál igazából nem emlékszem, hogy valaha, valaki segíteni akart volna.

Most valahogy kedvesebbek az emberek, és igen, elfogadom a segítséget, sőt nagyon örülök neki.

Még így is sokan vannak, akik nem veszik észre magukat, pl sietnék és beállnak a babakocsi elé, hogy 'babázzanak' a másfél évesemmel, de mostanában sokan segítenek.

Múltkor az okmányirodában voltunk, én, baba, apa, már kezdett leszakadni a hátam, mikor egy nő felpattant, hogy üljek le, a pici is leül? már ugrott egy másik nő is.

Nekem ezek a szituk nagyon jól esnek, emlékszem a fiamnál volt olyan, hogy 30 hetes uh-ra mentem, és a váróban lévő 8 székből minimum 4en férfiak (gondolom apukák) ültek, olyan csajok mellett, akiknek még nem is látszott a hasuk. Nem a kismamáktól sajnáltam, mondjuk bennük is lehetett volna annyi, hogy megkéri a férjét, ugyan adja már át az ülőhelyet. De nem. Egy órát álltunk mellettük, többen voltunk nagy pocakkal.

Szóval az ilyen tapasztalatok után én nagyon boldogan fogadok minden kedvességet:)