Első babát várok, ti nem féltek a szüléstől, és mentek szülőszoba látogatásra?

hát én is félek nekem sincs sok hátra azt se tudom mi van ,mit kell tenni remélem a védőnő el mondja, főleg hogy én közöltem mindenkivel hogy nem érdekel mi folyik a szülőszobába mert tudom hogy jobba félnék !

Jó baba várást

üdv : 27 hkm

Én is félek, nekünk is első baba, de én megyek szülőszoba látogatásra, mert én szeretem tudni mi vár rám :)

Remélem hogy hamar megszületik majd a kisfiam, de ha mégsem, tudom hogy a pillanat amikor meglátom őt kárpótol majd minden fájdalomért!

Én ezzel biztatom magam :)

Gyors, könnyű szülést kívánok nektek! (és magamnak is :D)

25 hkm

igaz én már megszültem, de nem féltem mind addig amíg be nem indult a szülés, aztán a szülőszobán már nem félelmet éreztem hanem fájdalmat

A gátvarrás jobban fájt mint a szülés.

Bár már megvan a kisfiam, azért válaszolok :)

Én is állatira féltem, mert én még egy sima kis menstruációs görcsnél is beveszek két algo-t legalább, olyan kicsi a fájdalomküszöböm. De nálam igaz volt, hogy amikor már ott vagy és tudod, pár óra és meglátod a babád, nem érdekel a fájdalom :)

Én a császártól nem féltem egyáltalán, a fontos az volt, hogy kijöjjön, hogy milyen lyukon, az nem érdekelt :)

Én kértem EDÁT, és az is rengeteget segített. Nekem elsőre beadták jól, és a fájdalom sokkal kisebb lett, áldom a nevét annak, aki kitalálta :)

Nekem éjjel egykor folyt el a magzatvíz, és másnap délelőtt 10-kor szültem, azaz kicsivel 10 után.

Ja, volt gátmetszés, de egyáltalán nem éreztem semmit, az EDA miatt, meg amiatt sem, hogy a végén vágnak csak, amikor már jön ki a baba, tehát úgysem figyelsz rá :) A varrás meg egyáltalán nem fájt, nem is éreztem semmit belőle, csodálkozva néztem a papíron, hogy a méhszájam is repedt, ugyanis fel se tűnt, hogy ennyit varrt a dokim.

A vajúdáskor viccelődtünk is, és hát fájt, fájt, de a videón egy csomó röhögés van felvéve közben :) Mármint csak a vajúdás alatt volt kicsi videózás, hogy megmaradjon emléknek, de nem a fájdalmat vette fel a férjem, hanem a szüneteket két fájás között :)

Szóval hidd el, nem lesz az olyan borzasztó, mint a filmekben, én az egészből semmi negatívra nem emlékszem, csak arra, hogy életem legfantasztikusabb napja volt. Aznap éjjel feküdtem a kórházi ágyamban hanyatt, a baba a csecsemőosztályon (első éjjel ott aludt), és arra gondoltam, milyen boldog életem van :) Aztán elnyomott az álom, és felébredtem olyan 3-4 között. ELső gondolatom az volt, hogy "hú, nekem már van egy fiam". Hiányzott, ezért rögtön felálltam és átmentem a csecsemőszobára, ahol a kis félnapos fiam húzta a pónibőrt édesen. A csecsemős azt mondta, isteni jó baba, alszik egész éjjel. Visszakullogtam, gondoltam, akkor pihenek még a reggeli szoptatásig. De ahogy visszakecmeregtem az ágyamra, hozta a csecsemős a kis pólyás babámat mosolyogva: "Anyuka, ahogy kiment az ajtón, a baba megérezte hogy ott volt, azonnal felébredt és sírni kezdett, így idehoztam, mostantól maga mellet marad."

Hát onnantól vette kezdetét a legszebb időszak az életemben :)

Gratulálok Neked és könnyű szülést, egészséges babát :)

(és most felsírt a kis kétéves, talán még azt is megérzi, ha róla írok? :))

Van egyébként egy szülésről szóló könyvem, és annak van az egyik témakörében a szülés menete. (De szerintem a terhes-lapozgató- felicitas kiskönyvben is van ilyen). Az első pont, hogy amikor megindul a szülés, a kismama nyugtalanságot, de ugyanakkor eufóriát is érez, h véééééégre! :)) Bennem is ez volt, nagyon féltem, de olyan izgatott voltam, h majd kibújtam a bőrömből. a szülőszobán tudatosult bennem, hogy ez itt nem móka és kacagás :)

Sokat számít h milyen szülésznő ill. orvos foglalkozik veled, mert ha mindenben partnerként kezelnek (elmondják hogy milyen dolgot miért kell csinálni, hogyan vajúdhatsz stb.) akkor kapsz vmi támogatást mert ott a szülőszobán hirtelen rázuhan az emberre egy nagy félelemérzet is. Nem csak maga miatt, hanem a baba miatt is, hiszen épségben , egészségben szeretné mki megszülni.

én még egyáltalán nem érzem úgy, hogy félnék attól, ami rám/ránk vár. inkább csak azért aggódom, hogy ne legyen semmi komplikáció közben. első babám, de legkevésbé a szülés részétől tartok, hiszen valahogy mindenki világra hozza a gyerekét. a világban bármerre mész, embereket látsz. mindenkit megszült valaki :) szerintem, ha oda jutunk, hogy menni kell, akkor azon fogunk a legkevésbé aggódni, hogy fáj, vagy hogy megvágnak... akkor úgyis csak az lesz a lényeg, hogy minél előbb találkozhassunk a babánkkal! :)

de lehet ezt azért gondolom így, mert anyukám mesélte, hogy engem egy óra alatt "kipottyantott". arra pedig konkrétan emlékszem, hogy amikor a kisöcsémet ment el megszülni, akkor halál nyugalommal ébresztett, közölte, hogy megy világra hozni a kicsit és ezért én sem aggódtam. később aztán mondta, hogy a tesóm szinte "kirepült", fél óra alatt meg volt. lehet Te is épp ilyen szerencsés leszel, lehet, hogy nem. de véleményem szerint az a pillanat, amikor felsír majd a babád és a mellkasodra rakják, az feledtetni fog Veled minden fájdalmat!

további boldog babavárást és sok erőt, kitartás!!

24 hkm

milyen szép dolgokat írtok én is fel szerettem , volna tenni ezt a kérdést !

De mivel itt megtaláltam nem tettem !