Szülés után mindenképpen babás szobában szeretnék lenni a kórházban a kicsivel, azonban ha véletlenül császáros leszek, akkor hogy tudom őt ellátni? Tapasztalataitokra lennék kíváncsi.

A felállás és a leülés a nehéz az elején. Nálam inkább a fáradság okozott gondot. Meg a folyamatos babasírás körülöttem, alig aludtam a 3 nap alatt.

Végülis csak tisztába kell tenni, meg szoptatni, a többi időbe aludt a kisfiam.

Az első nap volt a nehéz. Nem bántam meg a baba-mama szobát,mert első baba és így magabiztosabb voltam otthon, mert ha a kórházba volt vele gondom, akkor a csecsemősöktől tudtam kérdezni, segítséget kérni.

Hát...

Sokszor leírtam már a sztorimat itt, de hátha segít neked. Sürgősségi császárom volt, azon a napon, amikor világra segítették a picit, úgy indultak az események, hogy azt mondták, már nem él. Utána órákig nem volt bemérhető a szívhangja, később 30-40 és 200 között ugrált, aritmiás volt, és bradycard is később. Egész nap kb. 10 orvos látott, köztük a férjem is, senki nem tudta, hogy mi van, mindenki rémült volt. Utána beindították a szülést, 2 óra iszonyú fájdalom után műtöttek. Kimerült voltam, de alig vártam, hogy lássam a babát. Mivel megfigyelték az intenzíven, másnap kellett elcammognom érte (nem hozták oda, annak ellenére, hogy mondtam, hogy nagyon fáj valami, és nagyon furán fájt). Persze ettől függetlenül repültem, mindegy volt, csak végre megfoghassam. Csodás volt, ki lehetett bírni amúgy, annyira nem fájt már, mikor láthattam a picit. Szülés előtt sem tudtam elképzelni, hogy bárkinek odaadjam akár csak egy percre is.

DE! Másnapra egyre jobban erősödött a fájdalom, jött a kontroll, a férjem is nézegette a heget, szerinte sem stimmelt valami - nagyon begyulladt a felszívódó varrat, teljesen betályogosodott. Közben a szopi sem ment (császár után ez nem ritka), szegény Manóm egész nap sírt, de csak azt mondogatták, hogy szoptassak, akár 24 órában. Így is tettem, semmi nem jött a mellemből, a baba teljesen kiszáradt (akkor épp 40 fok volt kb. a kórházi szobában), sírt egész nap, továbbra sem adtak neki semmit, mondván, hogy csináljam csak, majd lesz valami. A második nap végére teljesen kiakadtam, a férjem írt ki és hozott tápszert, hogy valami végre legyen a kislányunkban. Aztán jött egy naaagyon okos szopis tanácsadó, hogy na majd ő 100 ml-t is kifej a mellemből, mert tuti van ott, csak rosszul csinálom. Nos, 10 ml jött, 1 hét folyamatos szenvedés után 15 ml-ig sikerült felvinni az adagot, a másik mellemből pedig SEMMIT! nem lehetett kifacsarni - mint kiderült, teljesen el vannak zárva a csatornák, de a bababarát kórház sajnos nem engedhette meg a tápszerezést. Mire hazaértünk (saját felelősségre) 40 fokos lázam lett egy picit megnyílt és betályogosodott sebtől, és a mellgyulladástól. Ha nem kell folyamatosan rohangálnom a kb. 100 m-re lévő csecsemőosztályra tápszerért, és esetleg kapok valami segítséget, akkor ez nem történt volna meg az orvosaim szerint.

DE!!!!!! Még mielőtt lepontoznak...

A szobatársam is császáros volt, kutya baja nem volt, egész nap ugrált, látogatózott, a sebe egy perc alatt meggyógyult, 2. naptól hízott a picije, szóval neki remekül bejött így is a baba-mama rendszer.

Én azt javaslom, hogy igyekezz olyan kórházat választani, ahol dönthetsz úgy, hogy ha esetleg nagyon nagy fájdalmaid vannak, akkor beadhatod nyugodt szívvel a csecsemősöknek 3-4 órára. Lehet, hogy nem lesz rá szükséged abszolút (legyen így, mert csodásak még ilyen rozzantan is az első órák, napok), de lehet, hogy remekül fog jönni.

Szerinted. Csak ez egy erősen uniformizált sablonfelfogás, ami sajnos nem minden esetben állja meg a helyét. A te édesanyád is úgy szült téged, hogy nem voltál mellette utána, és még sok millióan születtek így. Van, aki kéri, van, aki nem. Nem vagyunk egyformák. A csecsemősöket pedig nem kell félteni, egyrészt ezért kapnak fizetést, másrészt általában nem viszik túlzásba a munkát.

Picit árnyaltabb a világ attól, hogy ilyen platformok állják a helyüket.

Van olyan kórház, ahol nem is lehet választani, ahol csak a szoptatásra adják oda.

Az én babám velem volt, amit nem bántam, de szinte aludt egész nap a kocsijában. Sokat nem észlelt belőlem.