Akinek a férje nem örült a második babának mert váratlanul jött, a későbbiekben hogy viszonyult hozzátok?

Nalunk gyogyszer mellett varatlanul csuszott be. En sem akartam, meg o sem, de mikor megcsinaltam a tesztet es pozitiv lett, onnantol en mar akartam. Parom ellenezte, a 15-dik hetig titkos volt, senki nem tudhatta, arra vart, hogy hatha elmegy, hatha beteg es el kell vetetni, abban bizott, hogy a kombi teszt majd kimutatja es akkor vege.

Aztan a 20-dik het korul valami valtozott, hogy mi vagy miert, fogalmam sincs, de most mar o a vilag legboldogabb apa jeloltje!

Keszul, pakol, rendezget mindent. Nekem mar mozdulnom sem szabad, felt mindentol.

Szoval van remeny, hogy kesobb orulni fog neki!

Nálunk váratlanul "csúszott" be a második baba, egyikőnk sem tudott neki örülni sajnos. Az utolsó pillanatig vacilláltunk, hogy megtartsuk-e, életem legrosszabb emléke az a néhány hét. Anyagilag és érzelmileg sem álltunk készen egy kisbabára, hiszen a "nagy" is még csak 7hónapos volt. És, hogy ne fussunk ki az időből, a terhességmegszakításhoz mindent elintéztünk. Aztán a műtét napján, a kórház bejáratából szépen visszafordultunk, és hazamentünk.. :)

(Azt sose fogom megtudni, hogy vajon az abortusz okozta lelki teherrel hogyan birkóztam volna meg, de valószínüleg nem vagy csak nagyon nehezen.)

Most vagyok a 34.hétben, és jelentem, hogy a történet minden szintem fordulatot vett, és már nagyon várjuk, hogy megszülessen a kisfiúnk! :)

Azért nem ejtek szót külön a férjemről, mert nagyjából hasonlóan gondolkodunk. Néhány hete azt mondta, úgy érzi, így; két kisgyerekkel lesz teljes az életünk! Azt hiszem ez mindent elárul.. :)

Nálatok is valami hasonló a helyzet?