Rajtam kívül van még olyan fiatal anyuka de lehet nem is a kor számíd h az anyukájával nem jönnek ki? H nem tudtok normálisan beszélgetni a terhességetekről?

Nálunk a terhesség,előtte a szex tabu volt. A terhességről annyit beszéltünk,hogy tudattam,hogy baba lesz,mikor megszületettek akkor arról is tudtak,de részleteket egyiknél sem. Kérdezik hogy vagyunk,akkor jól-még ha van is valami gáz. Nem azért,mert nem bízom bennük,csak ahogy írtad is, "ciki" erről beszélni. Hogy tálaljam a saját anyámnak- igaz nem itt lakik-,hogy a külső méhszájam nyitva van 1 ujjnyira? Ezért el sem tudom képzelni,hogy bárki családtag bent legyen velem a szülésnél...

Nekem van egy elképzelésem,hogy fogom én csinálni: egyesével ültetem le majd a gyerekeket,és beszélgetek Velük ezekről- ahogy velem nem tették,hogy ne féljenek bármit megkérdezni,hogy ne kövessenek el olyan hibákat,amit nagyon sok 10-en éves elkövet (aztán a szülők nem értik,miért velük történt ez??!)

Üdv: 3 lányos,19hkm

Szia! Én lassan 4 éve nem beszéltem az anyukámmal... Szomorú vagyok emiatt,de én döntöttem akkor úgy,hogy a lelki nyugalmamnak jobb,ha elköltözöm tőle és a férjétől. Nagyon sokszor bántottak,nem csak szavakkal. Ennek ellenére nem úgy gondolok az anyámra,mint a legrosszabb rosszra. Sokáig harag volt bennem,de az évek múlásával ez egyre inkább eltörpült. Amikor terhes lettem,teljesen máshogy kezdtem látni a dolgokat,de azt az egyet még mindig nem értem,hogy annak ellenére,hogy én próbáltam többször is! nyitni felé,rám sem hederített. Fáj,mert írtam neki azt is,hogy terhes vagyok,ráadásul a születésnapjára vagyok kiírva,mégis semmi reakció. Megírtam,hogy fiú lesz,semmi. Annyi sem,hogy gratulálok,vagy bármi kis apróság... Rossz érzés,nagyon fáj,hogy velem nem tud jönni az édesanyám a kórházba,nem tudja (és nem is akarja) elmondani mit és hogyan kell majd csinálnom,nem lesz semmi kapcsolata a fiamnak a nagyijával,stb. Szóval át tudom érezni a helyzeted,ez borzalmas dolog,de sztem ülj le anyukáddal és mondd el neki,hogy mi bánt,mit érzel,kérdezd meg miért ilyen távolságtartó. Ha ezek után is marad olyan,amilyen,akkor viszont sajnos bele kell törődni,hogy ő ilyen. Nem könnyű,de muszáj. Sajnálom.

38 hkm

Nagyon sajnálom!

Én el sem tudom képzelni, hogy anyukám ne tudjon mindenről ami velem kapcsolatos, pláne most h terhes vagyok. Ha nem mis minden nap, de felhív, kérdezi h vagyok, Ő jön hozzánk, vagy mi megyünk hozzájuk.

Kettőnk között nincs olyan hogy "ciki" téma. Annak idején, tiniként sem volt.

Nekem ez nagyon fura, mármint akiknél ilyen van.Mert Ő mégiscsak az anyám stb. hát ki tudjon rólam mindent ha nem Ő? És most h nemsokára Én is Anya leszek, ezt tartom a normálisnak.

37hkm

Én nagyon szerencsés vagyok, mert mindent elmondhatok az anyukámnak, bár lehet, hogy csak azért, mert egészségügyben dolgozik. :)

De van olyan ismerősöm, akinél a felvilágosítás abból állt, hogy anyuka közölte a lányával, hogy havonta iszonyúan fog szenvedni, a szülésnél meg még jobban, mert az nem lehet kibírni. Szegény lány végigrettegte az egész terhességét, hiába volt mellette a férje, de akárhányszor az anyjával szóbaállt, mindig az volt a vége, hogy "Én majdnem belehaltam a születésedbe!". Végül egészséges kisfiú született, mindenféle komplikáció nélkül, a lány meg csak bámult, hogy kész, ennyi volt, hol marad a kaszás halál?! Na, ilyen anyák mellett nincs szükség ellenségekre!