Nem értem miért kell leszólni azokat az anyukákat akik úgy szültek, hogy előtte nem dolgoztak? Egyáltalán nem biztos hogy ők tehetnek rólla, minden ember tudja hogy a mai világban nagyon nehéz munkát találni.

Ne is törődj az ilyen emberekkel.Igen ilyen világot élünk,ahol előbbre tartják a karriert,a sikert és csak utána jöhet szóba a családtervezés.Félreértés ne essék,természetes,hogy előbb meg kell teremteni az anyagi hátteret a babához,de a legtöbb embernek nem elég annyi pénz,még több kell,és a pénz hajhászat után eszébe jut 40 évesen,hogy ideje lenne gyereket szülni.

Mi sem vagyunk gazdagok,de a rezsit ki tudjuk fizetni,és kaját is tudunk venni,és mindent megtudunk venni a pici érkezéséhez.Én dolgoztam a terhességem előtt,de csak fél évet,mert nem akartunk várni,mert én 23 éves vagyok a párom pedig 26,és szerintem ő már benne van abban a korban,hogy apa legyen.Meg én sem akartam 30 évesen megszülni az első babánkat.Úgyhogy én itthon vagyok,a párom pedig 2 munkahelyen dolgozik,hogy mindenünk meglegyen!

16+3 hkm

Nem kell leszólni, nem kell lenézni, csak ne panaszkodjon arról, hogy milyen kevés a GYES, senki nem akarja Őket alkalmazni később, mert nincs szakmai tapasztalata. Ne sírjon itt azért, hogy nem tud kilépni egy rossz házasságból, mert kiszolgáltatta magát a férjének. Ne sírjon, hogy a férje elhagyta, így most keservesen élnek meg a gyerekkel stb.

Ha ezt nem teszi és boldogan él, akkor senkinek semmi köze hozzá.

Egyetértek részben a másodikkal persze tudom hogy általánosítani nem szép dolog de én még szinte csak olyannal találkoztam aki ha semmit se dolgozott baba vállalás előtt és utána azt mintegy pajzsként maga előtt tartva éli tovább az életét, hogy ő anyuka és nem tud elhelyezkedni meg hogy őt büntetik pedig milyen nemes feladatot vállalt ezzel hogy gyereket/gyerekeket vállalt és döngeti a mellét hogy az állam kiszúrja a szemét a gyessel...

És akkor jön a következő gyerek, meg a következő onnan meg már tényleg nagyon nehéz végzettség és korábbi munka nélkül állást szerezni és akkor marad a pasira utaltság ami vagy nem baj mert apuka normálisan áll a dolgokhoz, vagy pedig baj mert apuka érzékelteti is hogy ő tartja el.

Én nem hiszem,mivel itt vagyok én is példának.Én dolgoztam,de nem sokáig,még is kapom a táppénzt mivel itthon vagyok,kapni fogom a tgyást, a gyedet,a gyest a családit és a férjem az adókedvezményt is igénybe veszi,meg felveszem az egyszeri anyasági támogatást is.

Első válaszoló voltam.

Most mit nem hiszel el? Mire vagy itt példának?

A kérdés olyanokról szólt, akik nem dolgoztak a gyerek előtt.

Nem mindegy a háttér. Pl én nem értem azokat az embereket akiknek alig van pénzük, mondjuk a nő nem talál magának munkát, de már huszon pár évesen úgy érzi ketyeg az órája... Nekem ne mondja senki, hogy egy 25 évesnek ne férne bele még 1-2 év munkakeresés és utána 1-2 év munka, hogy nyugodtan el tudják tartani azt a csöppséget.

Van egy másik oldal is, amikor a férj nagyon jól keres és megtehetik. Áldásom rájuk :) Na persze itt is felmerülhetnek problémák, ha megromlik a kapcsolat.

Meg van még egy oldal, amikor teherbe esik valaki és nem szeretne abortuszt. Én őket sem ítélem el, ha tényleg meg tudják teremteni így is az alapvető körülményeket.

Csak azokkal van bajom akik annyira sietnek babát vállani, ogy dolgozni sincs idejük...

Az én férjem 33 volt amikor megszületett az első babánk. Nem maradt le semmiről! Pont a legjobb kor az apává váláshoz :) Én 25 voltam és én sem maradtam le semmiről! Előtte dolgoztam, hogy rendes pénzt kapjak (annyit kapok, mint a fizum volt) és amikor úgy láttuk minden oké, akkor belevágtunk.

Sziasztok! Én dolgoztam 10 évet a terhességem előtt, ebből 6,5 év vezető beosztás volt. De már a rengeteg stressztől majdnem ráment az egészségem, lefogytam 20 kilót pár hónap alatt. Ekkor úgy döntöttem, hogy felmondok. Két hétre rá pozitívat mutatott a tesztem, persze ekkor már munkanélküliként tengettem az életem. Azt gondoltam, hogy rám fér pár hónap pihenés, aztán uccu neki, belevágok a munkakeresésbe, hisz ennyi tapasztalattal biztosan kapok munkát.

Most már 11 hónapos múlt a kisfiam, és nagyon örülök, hogy ő van nekem! Csak néha ott bujkál bennem a kisördög, hogy mi lesz, ha nagyobb lesz, hova megyek el dolgozni, kinek kellek 35 évesen, hiába van tapasztalatom. Mások vígasztalnak, hogy ne ilyeneken gondolkodjak, élvezzem ki minden percét a fiammal itthon töltött időnek. De realista vagyok, ennek is vége szakad egyszer. Hisz a gyerek megnő..... Pedig nagyon jól kerestem a munkahelyemen, a gyedem pedig most a töredéke a régi fizetésemnek. Én nem akarom, hogy a párom tartson el minket, de hogy mit hoz a jövő...