Voltatok úgy hogy vágytatok nagyon a babára és amikor végre valahára sikerült akkor meg teljes kétségbeesés?

Most vagyok 12 hetes kismama. Nálam is van olyan, hogy tisztára kétségbe esek, hogy mi lesz, ha meglesz a baba,nem lehet majd lustálkodni, főzni kell rendesen, nem lesz több nyugis nyaralás. De aztán elképzelem, ahogy a kis manócskát a karjaimban tartom, és mindent elfelejtek. Ezután elképzelem a nyaralást úgy,hogy ő homokozik apával, az éjszakát úgy, hogy odaveszem magamhoz, és hallgatomm a kis szuszogását.

Nem szabad rosszakra gondolni, ez az élet, most másnak van itt az ideje.

Boldog készülődést a babára

Szia! Igen szerintem ezen a legtöbb nő átesik!

Jelenleg félidős vok, és igen nekem is akadnak hasonló gondolataim már az elejétől fogva! Önmagában a milyen anya lesz belőlem kérdés foglalkoztat a legjobban, illetve a párom, hogyan viszonyul, majd a helyzethez... Utánna jön a másik része a dolgoknak, amikor mi lesz ezek után már soha nem lehetek egyedül és nem szórakozhatok stb. Ezek normális reakciók, még akkor is, ha csak azt hitted hogy jön a baba, hisz ilyenkor is más a hormonháztartás! Ha pedig sikerül(szurkolok), akkor pedig szinte elkerülhetetlenek ezek az érzések, de talán kell is! Sok sikert és minden jót!!!

Nekem is az első 3 hónap iszonyatos volt, még hányás is társult hozzá, azt mondták a hormonok és amilyen gyorsan jön el fog múlni, igazuk volt. Néha még van egy-két síros napom de nem folyamatos pánik már. Ha a helyzetet nézed sosem tudhatja az ember mikor kész rá, de már nagyon várom a picit. Sok sikert és ne parázz.

20 hetes km

Szerintem minden jönni fog magától. A legtöbb nőbe bele van táplálva az anyaság. Biztosan lesznek rázósabb napok,de szerintem mindenkinek van barátnője, tesója, anyukája, akitől kérhet segítséget, akár az éjszaka közepén is. Én nagyon féltem, de mostmár jobban vároma babát, minthogy ezen parázzak. Biztos előjön még a pár hét alatt a félsz érzés, de csak túl leszünk rajta valahogyan.

Boldog babavárás, és tervezést