Minden kismama szeret áldott állapotban lenni?

Hát én nem szerettem!!!

Nagyon sokat kínlódtam ,hányás végig,hátfájás hasgörcsök,csípőfájás de úgy hogy felkelni nem tudtam!

Volt olyan,hogy úgy mentem a dokihoz mondtam neki:"vegye ki már belőlem" ilyenkor ö jókat röhögött!

Mindig hangoztattam is ezt nekem nem mondták ,hogy ennyi kínlódással jár!

Viszont a szülés az igen könnyen ment!!

Megjegyzem azért megérte!!!:) 11 hónapos a lányom,imádom!

Már útban van a tesó is !

Én a 2. várom és ez a terhesség nem egy leányálom, az elsővel én is tök büszkén viseltem a pocakom, nem voltam rosszul, nem fáradtam, minden könnyen ment. Most viszont már az elején a végét vártam:) Állandó hányinger, ami elmúlt 16 hetesen de utána jöttek más kellemetlenségek, a meleg és most a végén szigorúan pihennem kell, mert jönne már ki a drága. Lehet már ő is úgy van vele mint én, hogy jobb lenne már kint:)

34 hetes kismami

Nekem nem volt semmi rossz terhestünetem, mégse szerettem terhes lenni. Számomra ez ilyen kellemetlen velejárója annak, hogy utána milyen csudajó lesz :)

9 hónapos a babám, lassan tervezzük neki a kistestvért, de a terhességtől-szüléstől előre rosszul vagyok, de tényleg nem számít, utána megint jó lesz :)

Elso babamat varva nem szerettem terhesen lenni, mert sok problemat csinaltam magamnak, akkor persze ezt nem tudtam.

Elso babaskent allandoan aggodtam, nem mertem elhinni kb a 30. hetig, hogy valoban babam lesz, igy mindig attol feltem, hogy valami rossz tortenni fog. Dolgoztam szinte vegig, viszont iszonyatosan kimelni akartam magam, mindent tulanalizaltam (mint szerintem sok elso babas teszi), ennek koszonhetoen sok olyan elmenytol megfosztottam magam, amit lehetett volna, viszont sokkal tobbet ettem, mint kellett volna. Egyre tobbet hiztam, egyre kevesbe ereztem jol magam a boromben. Emlekszem, hogy akkor mar 18 hetesen ugy nyomogattam ki a pocakom es olyan gondterhelt arcot vagtam neha, mintha minimum szules elott lennek ket nappal es en mar olyan "nagyon" terhes lennek. Ez vicces, mert en egyebkent realis no vagyok, nem szeretek a kozeppontban lenni, optimista vagyok, akkor megis kifordultam onmagambol.

Most a masodik terhessegemnel epp az ellentetje a helyzet (pedig csak fel ev telt el szules es az ujabb teherbeesesem kozott). Most nagyon jol erzem magam a borondben, nem aggodom, csak pozitiv izgalom van bennem, ranezek a mar megszuletett fiamra es tudom, hogy minden rendben lesz most is. A taplalkozasom olyan, mint nem-terhesen, nem engedem, hogy ismet elszalljon velem a lo, a 16. hetig egy kilot hiztam. Olyan fitt vagyok, hogy csak na, sokan nem hiszik el a kornyezetemben, hogy ismet babat varok. Nem nyomom ki a hasam, nem hordok meg terhesruhat, mert jozan paraszti esszel tudom, hogy nincs meg babapocakom, van mar valamennyi poci, de ezzel meg nem kell odaig meg vissza lenni es nem kell a nagy teher miatt allo nap a derekamat fogdosni.

Az a tudat is bennem van, hogy nem biztos, hogy lesz meg harmadik gyermekunk, ha lesz, akkor is kb tiz ev mulva, ez azt jelenti, hogy ezt a terhesseget nagyon ki kell elvezni, mert ki tudja, hogy mikor elhetek at ilyet ismet.

(Ellentmondas: elso babaval alig vartam, hogy megszuljek, hogy lassam, hogy egeszseges, hogy vege legyen a terhessegnek, a nagy pocakcipelesnek, szules utan meg napokig amiatt pityeregtem visszateroen, mert hianyzott a pocakom, zavart, hogy mar lapos vagyok es nincs bennem egy kincs, hianyzott a magzatmozgas, es tobbszor eszembe jutott, hogy talan nagyobb biztonsagban volt a babam bent a pocakban, mint itt kint, mert ott vedve volt a meh altal, egesz nap kapott energiat, itt kint meg nem indult be a tejem, ehes volt, mindig feltem, hogy leejtjuk, vagy valamilyen modon kart teszunk benne, zaklattak az allando vizsgalatokkal, orditott furdeskor, pelusozaskor, szoval osszessegeben akkor nekem ugy tunt, hogy pocakon belul talan nyugisabb volt a kis elete. Nah, most mar vissza sem kivannam, meg egy percre sem, mert itt kint van ra szuksegem. :-D)

Bocsi, hogy hosszu votlam.