Hogy bírjátok/bírtátok legyőzni a szüléssel kapcsolatos félelmeiteket?

Nalam ez nagyon erdekesen alakul(t). Vilag eletemben rettegtem a szulestol es mindig mondtam, ha terhes leszek en barmit megfuzetek majd a csaszarert.

Aztan amugy a 20. heten tenyleg javasoltak is, hogy lehetne programozott csaszar (maganklinika es ez novelte volna az eselyeiket, hogy naluk szuljek), de akkor mar a programozott szo nem tetszett. Persze tovabbra is rettegtem a szulestol, es mindig a "hogy szeretnel szulni" kerdesre a "leginkabb sehogy" volt a valaszom, de vmi mar eljezdett motoszkalni bennem.

Navez mostanra annyira felerosodott, hogy per pillanat, habar agyilag vagom, hogy baromira fog fajni, valahogy megis kivancsian varom, hogy mi lesz! Sot! Mar ugy kepzelem, hogy epit sem fogok kerni. Amugy most vagyok 40+2 napos es tegnap be kellett menni a korhazba, agol egy rovid idore rank ijesztettek, hogy faros. Ebben az esetben csaszar lett volna es en iszonyat csalodast ereztem. Aztan meg persze egybol atfutott az agyamon, hogy nem vagyok normalis! Mi a fene van velem (velem!), mikor nemreg meg halalfelelmem volt a szulestol es a gobdolatatol is kivert a viz!

Aztan majd kerdezz meg megint par nap mulva, ha mar tul leszek rjta, hogy mi a velenenyem a sajat agymenesemrol. :)

Ja, es amugy semmit nem tettem, hogy igy erezzek. Egyszeruen jott magatol, hogy egyre kivancsibb lettem arra milyen lehet es vajon en ezt, hogy fogom birni. :) Amugy belefondolva agyrem, hogy a hormonok mire kepesek!

Neked kitartast!

Én csak egyet írok le:

Elég sokan vagyunk a világon, mindenki ugyan úgy született (kivêve császár) :-)

Szerintem is mikor jonnek a fajasok, mar nem a felelem lesz az első:-)

33hkm