Mi történik velem? Meggondoltam magam? Más is érzett már így?

Teljesen normális. Hasonlóképp betojtam minden nagyobb esemény előtt. Esküvő előtt egy héttel pánik, hogy vazz, ez de végleges...Végül a férjemnek elmondtam, laza mosollyal annyit mondott, hogy ha nem működik, akkor erre találták ki a válást. Ettől hót megnyugodtam és nem paráztam rá többet. Szerencsére az elmúlt években sem jutott eszembe a válás, mint opció.

34. héten vagyok, én is ráparáztam, hogy végleges lesz, jajj. Aztán rájöttem, hogy "backup plan" kell és az megnyugtat. Férjem itt is segített, felvázolta, hogy ha már nagyon kezdek becsavarodni, akkor ott van négy izgatott nagyszülő, akik egymást taposva fognak ugrani egy kis unokázásért - mi meg csinálhatunk addig felnőtt programot. Így most ismét nyugodt vagyok. Ha már tikkelek a sírástól esetleg, még mindig a férjem kezébe nyomhatom és kimehetek tíz percre az udvarra lenyugodni.

A háztartás másodrendű lesz, nem fogok mártírkodva felmosni az utolsó erőmmel. Vagy marad a kosz, vagy megcsinálja más.

Szóval nekem az segített sokat, hogy minden szituációra van B terv is.

Vígasztaló majd maga a baba lesz.

Én is ezt érzem.:)

Pontosan ugyanezt éreztem mint Te, csak én 32 éves voltam. :) Vágytam egy babára, aztán amikor ott volt, kétségbe estem. De elmúlt, nyugi! :) Amikor megvan már a baba és egy pár hónapos, kinyílik újra a világ. Lehet vele mindenfelé járkálni, barátnőzni, rokonokhoz menni, baba úszásra járni, vásárolgatni, stb.

Ha megteheted, akkor ne dolgozz a szülésig, legyen pár hónapod lustálkodni, készülődni, magadra figyelni. Én imádtam otthon lenni a terhesség utolsó 3 hónapjában. Ilyen időszak többé nem lesz az életedben, hogy igazoltan lógasd a lábad! :) Aztán, ha megvan a baba nyugodtan szervezz programokat, olyanokat ahova babával is lehet menni. A kisfiam októberi, így mi a telet szinte otthon töltöttük, csak barátokhoz, rokonokhoz jártunk, de tavasszal elindultunk minden felé. Babaklub,babaúszás, gyerekes barátnők, nyáron strand. Szóval tavaszra teljesen megnyugodtam, hogy tök jó döntés volt a gyerekvállalás és így is teljes az életem!

Most 35 éves vagyok és úton van a tesó. Egy szemernyi rossz érzés sincs bennem.

Ha vágytál/vágysz babára, akkor valószínű a hormonok. Hány hetes vagy?

Minden megváltozik, szinte mindent felsoroltál :-). De a kicsid kárpotólni fog. Amikor látod, hogy napról-napra több mindent tud, amikor majd odabújik hozzád és már a hangodra megnyugszik, elfelejted, hogy nem vagy soha egyedül, stb.

Én mindig is akartam gyereket és a terhesség alatt nem jutottak ilyenek eszembe. Már lassan 4 éves a kislányunk, ő ovis én 8 órában dolgozom, nagyon fárasztó, de ez a pici lány mindenért kárpótol és semmiért nem cserélném vissza a régi életemre :-).

Ne gondolj ilyenekre. Készülj a babára, tervezgess, hogy milyen lesz majd.

6.vagyok.

Valószínű kitart 9 hónapig, sőt még tovább is :-). Fel a fejjel.