Első gyereknél, friss anyukaként mi volt a legnagyobb megpróbáltatás, nehézség?

Az első két hét: abban minden. Etetés, eszik-e eleget, miért sír, miért nem sír, miért alszik ennyit (komolyan, én ezen nagyon stresszeltem), jóégottegypöttyacombján miazmiazmiaz, mikor alszik már el, mikor ébred már fel, mennyi port kell a vízhez rakni, hol a cumi, juj, ezt a cumit kifőztem már vagy még nem?, vérzek, nem vérzek, jaj, most megint elöntött, Istenem, le ne szakítsam a köldökcsonkot, tartsd a fejét, ez a gyerek sose fogja szeretni, ha fürdetjük stb. :)

A 2. héttől kezdve a dolgok nehézsége érezhetően csökkent, hozzátenném, egy nagyon jól evő, nagyon jól alvó, nagyon nyugodt gyerek volt a lányunk - 2 hetes korától aludt éjjel, mint a bunda, nappal is gyakorlatilag csak aludt...

8-10 hónapos kora között lett picit megint nehéz, de az sem volt már az az elveszett nehézség, amikor az ember azt sem tudja, fiú-e vagy lány... :)

Most 2 éves, már el is felejtettem, milyen nehéz volt akkor... Megéri. :)

Az,hogy senki nem mondta,hogy ilyen nehéz.

Én azt hittem egy pici baba csak eszik és alszik,és anyukaként ösztönösen ha felveszem és magamhoz szorítom majd megnyugszik.A szoptatásról is valami olyan téves elképzelésem volt,hogy csak cicire teszem,ő szopizik,és ez milyen romantikus lesz.

Ehhez képest a lányom folyamatosan ordított,nem aludt,csak ölben volt el,a szoptatás pedig egy horror volt,azt hittem megbolondulok a fájdalomtól,iszonyatosan fájtak a mellbimbóim,nagyon sebesek voltak.

Biztos benne volt az is,hogy tök rá stresszeltem a dolgokra,de nem volt könnyű.Kellett két hónap mire összecsiszolódtunk,és utána már minden sokkal egyszerűbb volt.

Miért nehéz szoptatni?

Mert nem úgy fest, hogy mellreteszed, és jön az életet adó anyatej.

Első naptól velem volt, gyakorlatilag 0-24-ben a mellemen volt a kislányunk, le sem vettem, mert azonnal ordított, minden mérés azt mutatta, hogy 0 ml jött a mellemből. Otthon kínkeservvel, 2 LLL tanácsadóval 1 hónapig még kipréseltünk belőle napi 40 ml-t, majd egyik napról a másikra semmi nem jött már. Az az egy hónap úgy festett, hogy 2 hétig 39.5 fok fölötti lázam volt, a férjem már otthon kötött be infúziót, annyira rosszul voltam a mellgyulladástól, közben a császár hege is megnyílt, stb.

Aztán a szopi kérdés lezárult, onnantól az éjjeleket is átaludta, stb, utána jött a tejallergia, majd a tápszerek sorozata, végül a neocate, az az egy jött be.

A szoptatást mindennek nevezném, csak könnyűnek nem. Nem hangzik nagy dolognak: megtalálni a jó pózt, ahogy a gyerek is jól rádcsatlakozik, közben csillagokat látsz az elején a fájdalomtól, vérzik a mellbimbód...