Kicsit hosszú a történetem, de elolvasnátok? Normális ha semmi anyai érzés nincs bennem? Ha előjön valami érzés az is leginkább negatív, meg fog ez változni?
Szóval kicsit bonyolult a helyzet, de próbálom leírni és kérlek ne húzzatok le, bocsi ha hosszú lesz, de le kell írjam. Örülnék ha valami tanácsot tudnátok adni.
Én teljesen normális családban nőttem fel és a saját gyerekemnek is ilyen jövőt képzeltem el.
A jelenlegi párommal 3 éve vagyok együtt. Neki már van egy gyermeke akivel nagyon jól kijöttem soha semmi baj nem volt közöttünk.
Bár együtt voltunk 3 éve, de nem laktunk együtt. Neki is megvolt a saját kis élete és nekem is, találkozgattunk mikor időnk engedte, heti 2-3-4 alkalommal, néha együtt aludtunk mikor hogy de külön éltünk.
Aztán egy délelőtt jött a nagy kopp...tavaly munkahelyemen nagyon rosszul lettem fejfájás, hányinger stb...mire kolléganőm megjegyezte, hogy lehet nem ártana egy tesztet megcsinálni. Megcsináltam, de nagyon halvány volt szinte semmit nem mutatott( akkor még nem tudtam, hogy a leghalványabb csík is lehet pozitív..) mutattam páromnak is mondta, hogy ez tuti negatív ne görcsöljek rajra...megnyugodtam és melóztam tovább aztán persze mikor meg kellett volna jönnie akkor semmi, pedig előtte percre pontosan mindig megjött.
Még 1 teszt (meg még utána vagy 100...)az már egyértelműen + lett. Nem tudtam, hogy sírjak, vagy örüljek. 28 éves vagyok, szerettem volna babát pár éven belül na de nem pont így gondoltam. Jött a pánik, hogy mi legyen. Hívtam testvéremet, beszélgettem barátnőkkel olyanokkal is akiknek volt abortuszuk azt mondták, hogy ne parázzak tőle, mert semmi baj nem lesz, rutin műtét stb...
Párommal se voltam túlságosan kisegítve, ő azt mondta szeretné nagyon ha megtartanám a babát, de persze tiszteletben tartja a döntésemet...
Agyaltam jobbra, agyaltam balra de egyszerűen nem voltam képes elmenni abortuszra. Mikor meghallottam a kis szívhangját nem lettem volna képes megölni. Valamiért azt éreztem, hogy én nem dönthetek a sorsa felől, hiába az én testem de ő már egy önálló kis lény aki ha jönni akar nincs jogom megölni. Lehet hülyeség és nem jól döntöttem, de teltek rajtam a hetek, jártam vizsgálatokra és utána már ha akartam volna se vetethettem volna el.
Egyszerűen nem gondolkoztam, hogy mi lesz a jövőben csak csináltam, mentem a dokihoz mikor kellett.
Most jelenleg a 33. hétben vagyok, párommal összeköltöztünk. Nem mondanám, hogy lángol a szerelem és hogy nagy családi idill venne körül, de elvagyunk mind anyagilag, mind egyéb téren. A gyereke is költözött velünk, szeretem nagyon de néha sok belőle. Heti 5 napot elvagyok vele, de pénteken már megkönnyebbülés hogy viszi el az anyja.
Olyan hirtelen történt minden, hogy most kezdem el összekapni a gondolataimat ami persze lehet felesleges agyalás. Egyszerűen olyan szedett-vedettnek érzem az egész kapcsolatunkat hiába szeretem, de neki ott gyereke, a volt feleségének is van már egy lánya erre most én is babát várok és annyira nem érzem a sajátomnak. Nincs semmi anyai érzés bennem. Párom lányára is úgy tekintek, mint egy aranyos kislány, szeretem de ennyi. Anyai érzés 0. Sokszor álmodok a babámmal, például tegnap is, de soha nem jókat. Hajnalban is sírva keltem fel, mert olyan rosszat álmodtam vele. Nap közben sokszor eszembe se jut, hogy terhes vagyok szerencsére jól viselem és azóta még egy hányingerem se volt hogy csináltam a tesztet, szóval úgy tudom, hogy ott van a pocakomban, de nagyon nem foglalkozok vele. SOkan mondják, hogy beszélgetnek a pocakjukkal, simogatják stb., de nekem ez olyan furcsa sosem szoktam és lehet tudat alatt ez zavar ez miatt álmodok hül(y)eségeket. Párom szokta simogatni meg beszélget néha vele, de csak neki viselem el. Irritál, ha anyukám vagy bárki más a hasamat fogdossa.
Ami még zavar és itt lassan be is fejezem, hogy párom akármennyire is szeretem és megtesz mindent értem/értünk nem mondanám, hogy olyan nagyon jó apa. Ez zavar legjobban az egészben ahogy most hogy összeköltöztünk látom, hogy viszonyul a lányához nem mondom hogy rossz ember, de előttem ott van példának a saját apukám és össze se lehet hasonlítani kettőjüket. Ahogy engem neveltek és ahogy ő neveli a lányát óriási különbség van a kettő között.
Szerintetek meg fog változni az érzésem a leendő kislányom felé? Fogom őt a sajátomként szeretni? Normális, hogy most még nincs szinte semmi anyai érésem?
Van esély hogy párom változzon? Lehetséges hogy a kicsivel máshogy fog viselkedni? Próbáljak alkalmazkodni páromhoz és a gyerekéhez a végsőkig, megéri az energiát belefektetni, vagy ő már nem fog változni soha és kezdjek új életet a babámmal kettesben?
Kérlek hogy normális választ írjatok, a kioktatásra most nagyon nincs szükségem. Ne arra válaszoljatok, hogy mit hogy kellett volna a múltban csinálnom, mert azon változtatni már nem tudok csak egy-két segítő szóra lenne szükségem.
válasza:
válasza: válasza:Természetes, hogy van esély a változásra.
Ahogyan akkor is változtál, amikor a szívhangot hallottad és úgy döntöttél, hogy megtartod a babát.
Ilyenkor azért tombolnak a hormonok is, annyi változás ér testben és lélekben.
Igen, ez egy nem várt baba, nem tudtatok felkészülni a fogantatására, érkezésére- de még nincs semmi veszve, ne temesd a kapcsolatot... sokat számít most egy nyugodt beszélgetés a pároddal, mondd el, hogy minek örülnél, beszélgessetek sokat a gyermekneveléssel kapcsolatos elveitekről (pl. ki mit tenne, ha-...) ebből is sokat tudtok tanulni egymásról.
Mindenképpen fejezd ki az igényeidet, a vágyaidat, ha jó a kapcsoaltotok, akkor az is belefér, hogy arról beszélgessetek, hogy te milyen apának látod őt a nagyobb gyerekkel és mit szeretnél, hogy a picihez hogyan viszonyuljon.
Vegyétek elő a testvér témát is, hogy mit gondol, hogyan fogjátok lereagálni a teljesen természetes testvérféltékenységet stb.
Beszélgetés, beszélgetés, őszinteség- csak ez seegít.
Az anyai érzések pedig majd idővel megjönnek, ne aggódj.
Amikor én szültem a tervezett és nagyon várt kisfiamat-a szülsé után nagyon csodálkoztam és szinte kétségbe voltam esve, hogy nem jött az a szívszorítóan jó anyai érzés- napokig nem- már otthon voltunk, és nem.
tettem a dolgom a legjobb tudásom szerint, etettem, fürdettem, dajkáltam, dúdoltam, simogattam, de túléltük a napokat. Nem volt viszont olyan csöpögősen anyai érzés, mint amit pl. a babamagazinok sugallnak- nekem nem volt az a BUMM érzésem szülés után.
Aztán egyszercsak ott volt az érzés. Nem hirtelen, csak azt vette észre, hogy megjött a szeretet, hogy bekönnyesedik a szemem a meghatottságtól apróságok miatt stb.
...és ez az érzés erősödik idővel.
Ne aggódj, ha valóban jó anya AKARSZ lenni, és ezért hajlandó is vagy tenni, akkor az leszel.
válasza:Furcsa volt olvasni, de egy dolgot hadd mondjak! Ha ez a dolog zavar téged és feltűnik, akkor rossz ember nem lehetsz :). Bár nincs tapasztalatom, mert nekem is csak úton van, de szerintem nem lesz gond, max szülés után fogod érezni ezeket a dolgokat! Fel a fejjel :)
34hkm
válasza: válasza:Akkor most fogsz igazán meglepődni. Nekem 3,5 éves ikreim vannak. Ha hiszed ha nem kb 1,5 éves koruktól érzem azt, hogy anyuka vagyok. Előtte is szerettem őket, persze, de a mostani érzéseim leírhatatlanok. Olyan mindent elsöprő, iszonyúan mély szerelem. 1,5 éves korukig inkább csak elláttam őket, játszottam velük, gondoskodtam róluk, de nem éreztem semmi ragaszkodást.
Most már ölni tudnék értük...
Szia! Hasonló helyzetben vagyok én is. Tavaly nyár végén költöztünk ki Németországba a párommal, hogy pénzt gyűjtsünk. Aztán kiderült, hogy terhes vagyok.. Nem terveztük, de ha már jött, akkor gondoltuk, megtartjuk, anyagilag nem lesz gond, és mi is már közel 4 éve vagyunk együtt. Gyorsan összeházasodtunk, hogy ne legyen herce-hurca a baba neve körül, illetve az itteni betegbiztosítás miatt is kellett (itt picit másképp működik). A parom már várja a baba érkezését, és én is, de van hogy elbizonytalanodok... Hogy ez még korai volt, 22 éves leszek meg csak, párom 25 lesz... Egy zenekarban voltam énekesnő, sikeres életem volt, jöttek volna a tv felvételek, de ez abbamaradt.. A párom megmondta hogy továbbra is tudom folytatni a zenélést, ő mindenben támogat majd, de szerintem már nem lesz ugyanaz..
Szoktam simogatni a pocakom, néha beszélek is hozza, de nem tudom... Valahogy nem az igazi... Szeretni fogom biztosan, de most még nem erzem azt a hű de nagy anyai kötődést.
Szóval kedves kérdező, nem vagy egyedül ezzel a problémával!!! Nagyon sok erőt és még több boldogságot kívánok Nektek!! És kívánom, hogy Jöjjön meg mindannyiunknak az a bizonyos érzés!!
Bocsi hogy hosszú lett! 34 hetes kismama
válasza:Persze, hogy fogod szeretni a babádat :)
Amúgy teljesen normális amiket írsz, én sem tudtam a pocakommal beszélni, olyan fura volt nekem, sőt a párom sem nagyon beszélt vele, inkább simogatta, puszilta, jó néha bíztatta, hogy még maradjon bent, de nagyjából ennyi
Nagy felelősség a gyerek, ezt te is érzed, látod a párodat hogy viselkedik a lányával és látod milyen felelősségteljes a nevelés, az hogy a szüleid hogy álltak hozzád az egy dolog, rég volt nem is biztos, hogy úgy emlékszel rá, hiszen ott te voltál a gyerek.
ez a baba nemsokára megszületik és bizony nagyon nehéz időszak jön, mert a szoptatás, és a 3 óránkénti kelés, etetés nagyon fárasztó, de ez változni fog, szóval akkor ne pánikolj be!!!!!! függ ezt az időszakod a párod hogy viseli, mennyire segít majd, nyilván nem szoptatni, de néha elmosogathat stb, meg látni fogod hogy kezeli a gyerekét, szóval adj neki egy esélyt. Ha nem segít, nem jöttök ki, nyilván szétmentek majd előbb utóbb, de azért ne így indulj neki a közös gyereketeknek!!!!!!
Az anyai érzés meg majd jön!!!! Nekem sem volt terhesen, sőt még szülés után sem! Persze aggódtam a gyerekemért, voltak komplikációk, de valahogy inkább megoldandó feladatnak éreztem, mintsem, hogy az anyukája vagyok, aztán azért kialakul a kötődés, hogy inkább engem akart, nálam nyugodott meg stb. Sokan nem véletlenül lesznek depressziósok szülés után ezt is vedd figyelembe!!!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!