Ez normális? Mi van velem? Tudnátok valamit tanácsolni?

egy időre el fog múlni :) én pozi teszt napján éreztem ezt, majdnem 3 évet vártunk a fiúnkra. utána csak élveztem a terhességet, majd olyan 35hetesen, akkor a szüléstől is bepánikoltam, majd mikor a kórházból haza jöttünk, akkor estem kétségbe, hogy én ezt nem akarom. 3 hétig ha egyedül voltam a fiammal, pl szoptatás, szinte mindig sírtam, olyan "kihasználtnak" éreztem magam. persze közre játszott némi depi, a kialvatlanság, a megfelelési kényszer...stb. de miután a férjem visszament dolgozni, szinte elszállt minden kétségem hogy jól csinálom e. sajnos tápszeres lett a fiam elég hamar, de nem bánom mert igazából onnantól érzem magam jó anyának. most már lassan 1 éves, vidám, okos, ügyes kisfiú, semmi pénzért nem adnám, és tudom hogy jó anyja vagyok még ha nincs is előttem példakép, és nem a nagy könyv szerint vagyok, és (sajnos) nem hangoztatja ezt nekem senki, akkor is ránézek a fiamra, mosolyog, átölel...

hidd el elmúlik amit most érzel. csak próbálj a szép részére koncentrálni ne arra milyen nehéz lesz az elején.

boldog babavárást :)