Kismamik! Volt akinek beigazolódott a második babától való félelme?

Én kíváncsian várom, hogy mi lesz a másodikkal mert nekem az elsőnél se volt nehéz semmi. Teljesen rutinból jött minden, mindig tudtam mi baja, mindig meg is tudtam nyugtatni, jó baba volt, gyorsan fejlődött, a fogzásnál picit nyűgösebb volt és egy alkalommal nagyon híg volt a széklete, de nagyjából ennyi. Mindenki irigyelt, hogy nekem milyen jó babám van, csendes, nyugodt gyerek. Védőnőnk nem volt, nem is igényeltük, anyámra és anyósomra csak akkor hallgattam ha egyet értettem velük. Hiába mondták, hogy mi már 3 hónaposan összerágott nokedlit ettünk, nem etettem meg még almával sem 6 hónapos kora előtt. Nekem ilyen gondozási problémáim sosem voltam, inkább a felesleges dolgokon való aggódásom okozott gondot, pedig nem vagyok egy paramami, de féltettem mikor más kezében volt, le ne ejtsék, éjjel ha aludt, hogy vesz-e ugyan levegőt, ha taknyos volt nem fog-e megfulladni stb. Képes voltam a picit szörcsögő, de egyébként nyugodtan alvó gyerek mellett virrasztani egész éjjel. Remélem a másodiknál az ilyen dolgok is majd egyértelműek lesznek.

Énis paráztam az elején. Aztán egyre jobb lett minden. Kb a 6.hétig kicsit sírós volt a fiam de az is helyre jött. Lányom nagyon nyugodt baba volt mindig is csak akkor sírt amikor éhes volt vagy beteg. Még a fogzást sem éreztük meg. Ő most 2 éves a fiam 5 hónapos. De sokkal rutinosabb voltam a másodikkal. Nem paráztam ha nem épp 3 óra múlva kelt enni vagy nem épp 7 kor volt fürdés. Lazábban vettem a dolgokat. Ha sírt de csak azért mert kézbe akart lenni nem fogtam órákat megnyugtattam és újra leraktam. Én attól paráztam a legjobban hogy fogom ellátni a 2 kicsi gyereket vagy a lányom nem e lesz féltékeny. De szerencsére minden simán megy.

2. vagyok. a féltékenységtől én is tartok mert nagyon nagy a szerelem köztem meg a fiam közt. Most egyelőre szereti a kis tesót is, jön haza oviból még be se lép az ajtón, de már azt kérdezi, hogy van a kis tesó meg sokszor puszilatja a hasam. :) Csak majd élesbe is ez legyen. Most azt mondom, hogy nem fogom elhanyagolni, ugyan úgy lesz esti bújás, játszótér, stb, de kitudja mit fog majd érezni ha megszületik a testvére és már nem csak ő lesz. Attól félek a legjobban, hogy anyósomnál lesznek majd problémák mert ott ő az egyetlen unoka, mindent megadnak neki, külön asztala van, amit a száján kiejt a férjem nagymamája azt ad neki enni, körbe ugrálják, anyósommal mindig órákat játszik vele, szóval eléggé el van kényeztetve és ha náluk vagyunk ezt meg is követeli már magának. Ha bepottyan a kis tesó lesz ott balhé szerintem...