Ha egy kapcsolatban az egyik fél nem akar gyereket, de mégis becsuszik, akkor később meggondolja magát?

mi védekeztünk, mégis lett gyerek. (pharmatex, és úgy használtam, mint bármikor, az elmúlt 3 évben, én nem akartam MÉG gyereket, párom se, mégis lett - hálistennek)

szóval itt vagyunk mi példának - van olyan, hogy becsúszik!

----------------------------------

hogy hogy alakul, azt nem lehet megjósolni, nincs rá sablon.

én pl. nem terveztem, de mikor pozitív lett a teszt, ahelyett, hogy pánikba estem volna, határtalanul boldog lettem. pedig csak hetekkel korábban még hangsúlyoztam, boldog független, önző élet a gyerek nélküli élet! tudtam, hogy akarok, de ha rajtam múlott volna, még pár évet rátoltam volna (pedig 34 nyarat megéltem már)

örültem, izgultam, jajj, milyen jól éreztem magam :) meg is lepett :) :)

páromnak elmondtam, az megkukult vagy 2 órára, azt hittem átmegy forrest gump-ba, és elmegy futni 5-6 évre :):)

aztán annyit mondott: természetesen megtartjuk, ennek a gyereknek élnie kell. mikor a gyerek már érezhető volt (rugdosta a pocit) lelkesen tapogatta a hasam, hallgatózott, egyre lelkesebben tervezgetett és álmodozott, egyre átszellemültebb lett, és mikor a szülőszobán kibukkant a kis kobakja a kisfiunknak, akkor könnybe lábadt a szeme, és elérzékenyült, és onnantól kezdve szerelmes a gyerekbe...

nem tud nem szerelmes lenni a fiába na... :)

nálunk ez így ment.

szerintem egy jó ember nemhogy szereti, de egyenesen szerelmes lesz a gyerekébe! :)

aki meg rossz ember, az nem érdemes arra, hogy legyél neki te, legyen neki a gyerek. ennyi!

Én is mondhatnám, hogy becsúszott a baba, de tisztában voltunk vele, hogy nem atombiztos módszerrel védekezünk, és átbeszéltük előre, hogy mi lesz, ha becsúszik. Mivel egyikünk sem tartotta tragédiának, így csak naptármódszerrel és megszakítással védekeztünk. Nem is bizonyult elegendőnek... de kb. három nap alatt megbékéltünk a helyzettel, és már örülünk a babának.

Ha valamelyikünk nem akarta volna, akkor hatékonyabban védekeztünk volna.