10 hetes terhesek, ti nem parázzátok szét magatokat?

Szia. Tudom mit érzel. Es en meg csak 8+4 hetes vagyok. Volt egy vetelesem,nagyon nehezen viseltem. Ez fel eve történt. De aztan sikerült a kis draga, es tudod arra jöttem ra,hogy nem szabad ezt művelni se magunkkal,se a kicsivel. Annyira paraztam,hogy baj lesz ,hogy mi van ha nem el..mi van ha rossz hírt mondd az orvos...hogy ez bekövetkezett.

Nem szabad igy hozza állni. Amikor karácsony utan megtudtam h babam lesz,annyira boldog voltam,mint meg soha! En külföldön elek,Angliában, es itt először 12 hetesen vizsgálnak meg! De pont szerencsém volt mert haza repultunk a volegenyemmel 2 hetre. Kétszer is elmentem magandokihoz,hogy meg nyugtasson. Először 6+3 hetesen mentem, 5,6mm volt a kis picur, es pulzált a szíve! Iszonyú boldog voltam. Aztan egy hetre ra újból elmentem,9,1mm volt es minden rendben volt. Eltelt 8 nap, de véletlenül sem gondolok arra,hogy baj van. Mindennel jobban szeretnem ezt a babát, igy pozitívan állok hozza.

En nem mondtam el meg csak a 3testveremnek. Meg nyilván a paromnak. :)

Ne aggódj. Ha akarod a kicsit,ne szresszelj ezen,amit leírtál.

En ugy erzem tehetek arrol ami történt velem fel eve. Tul stresszeltem magam,es az lett vege hogy nem maradt velem.

Pihenj sokat, es gondolj arra mar csak ket het, es eljön a 12hetes kor :)

Nem lehet így normálisan élni, miért nem lehet örülni a terhességnek? Ha baj történik, azon nem változtat, hogy ezen görcsölsz előtte heteket/hónapokat.

11 hetes terhesen mondtuk el a szűk családnak, majd a 12, heti UH után jelentettem be a munkahelyemen, de attól még örültünk. Egyébként akár a szülés előtti napon is történhet baj, szóval ilyen alapon nem lehetne örülni semminek.