Ti hogyan dolgoztátok fel/fogadtátok el, ha a családotokban szinte senki nem örült a babátoknak?
14 hetes terhes vagyok. (2. lesz, 27 éves vagyok.)
Szüleim huszonpár éve elváltak.
Anyámmal éltem sokáig, nem túl jó a kapcsolatunk. Mikor elmondtam, tudtam, hogy nem fog örülni, nem is igazán érdekli.
Apámat még annyira se, nem is én mondtam el neki, hanem anyám, azt úgy tesz, mintha nem is tudná.
Nagyszüleimmel sem beszéltem jó ideje.
(A párom családja nem így áll hozzá.)
Nem kell semmi extra, nem kell, hogy velem foglalkozzanak, de attól még elég rosszul esik.
Aki hasonló helyzetben volt, hogyan dolgozta fel?
Vagy volt, akinél változott ez a helyzet?
válasza:Apád nyilván azért tesz úgy, mintha nem is tudná, mert elvárja, hogy tőled értesüljön a nagy hírről, ne pedig másodkézből tudja meg. Szerintem ez evidens, akármilyen szülőd is volt, mégiscsak unokája lesz. Vagy ha ennyire rossz a viszony, hogy nem akarod neki elmondani, akkor azt se várd, hogy örüljön.
Egyébként is inkább azokra kell összpontosítani, akik szeretettel fogadják a babát, pl. párod családja.
válasza:Az első gyermeked iránt sem érdeklődnek? Mert abból lehet következtetni, hogyan változhat a helyzet.
Nálunk még nem tudnak a terhességemről, tuti elutasítóak lesznek, de arra számítok, hogy idővel megbékélnek majd. Az első unokát nagyon szeretik, foglalkoznak vele, ezért szerintem joggal gondolom, hogy legkésőbb a baba születésekor már fognak tudni örülni neki.
1:
Igen, igazad van, én is így gondolom. Az egyetlen bökkenő, hogy apám azóta mintha félne tőlem, menekül. Feljön x okból, próbálnánk vele beszélni, siet, kapkod. Mint aki tart valamitől.
Múltkor kicsit tovább voltak, ott volt a párja, vele beszélgettem, apám kerülte a társaságom.
(Nem vagyunk haragban, csak fura a viselkedése.)
A lányomnál is az elején anyám kiakadt, de amúgy szereti, de beteges a hozzáállása. (Tönkreteszem a lányom életét az új gyerekkel, el lesz nyomva, nem lesz vele foglalkozva, lelki beteg lesz, és ő nem lesz ott, hogy megvédje, stb.)
válasza: válasza:Na ez az, hogy a tágabb családot nézve is egyedül az unokatestvéremmel beszélek, akik 2 és fél éve akarnak babát, 3 sikertelen beültetésen vannak túl, ő az egyetlen, aki örült, meg érdeklődik, mi van velünk, senki más.
(Anyám tragédiának éli meg, és ilyen formában is adogatja tovább. + nem kíváncsi rám, ami $zar érzés, de nem tudok mit tenni ellene.)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!