Nem tudok dönteni!? Bővebben lent.

Ismertem ilyen családot. GYörgy, Gyuri és Gyurika. Gyurikát még 40 évesen is Gyurikának hívják. Utálta mindig is, hogy ő csak a klónja az apjának meg a nagybátyjának.

Apámék családjában volt nagy hagyomány, hogy mindenki Mária vagy László. Amikor velem terhes volt anyám, még nem tudták a magzat nemét megmondani. Egész terhessége alatt ment a nyomás az apai nagyszüleim részéről, hogy Lacika vagy Marika legyek. Apám mondta, hogy nem, ő már Lacika, még egy nem lesz. Marika se leszek (nagynéném).

Akkor jött, hogy jó, de akkor kapjam anyám nevét. Arra anyám mondta, hogy kizárt.

Végül olyan nevet kaptam, ami nem volt még a családban.

Annyi családi kötődése volt, hogy ha anyámnak lett volna még testvére, akkor úgy hívták volna, mint engem - de végül nem lett terhes a nagymamám többet. A név meg hangzásra is passzolt a vezetéknévhez, apámnak is tetszett, így ez maradt.

Két keresztnév: nekem szerencsére egy van csak. Egy multinál dolgozom, néha HR-es jellegű adminisztrációt is végzek. Céges protokoll, hogy mindenkinek úgy van a rendszerben, ahogy az igazolványán szerepel. Szinte az össze két keresztnevű kollégám szívja a fogát, hogy minden egyes levélnél, belső iratnál kénytelenek a soha nem használt második nevet is leírni.

Nem értem, hogy az okosok miért szólják le azokat, akik a párjuk, ill. saját nevüket adták a gyereknek (pl. mi). Ez nem fekete-fehér kérdés, nincs jó, vagy rossz megoldás. Mások szabad döntését illik nem pocskondiázni.

A kérdezőnek válaszolva:

Megértem, ha nem szeretnéd a férjed/tesód nevét adni a gyerkőcnek, viszont a későbbi "tüskék" kivédése érdekében próbálj közösen dönteni a férjeddel (érvekkel próbáld meggyőzni, hogy a másik jobb választás) és ne azt éreztesd vele, hogy ezt majd te eldöntöd és punktum. :-)