Normalis, hogy aggodom?

Túl sokat érdemen nem tudok hozzászólni, csupán annyit, hogy nekem a terhesség elején kb 10. hétig fura volt minden... nem konkrétan a párom irritált, hanem valahogy a szagok... a párom illata is megváltozott számomra, és borzasztó volt... talán kicsit undorodtam is meg sem említettem neki, mert lehet hülyének nézett volna :) Én persze rosszul éreztem magam miatta, jobb lett volna nem vele aludni egy ágyban.... de elmúlt...nyilván a hormonok szórakoznak az emberrel. Mára már a párommal nincs bajom, viszont a tömegközlekedést egyre nehezebben viselem... utálok mindent és mindenkit :D

Egyébként akkor is lehet baj és munkanélküliség amikor már megvan a baba, vagy épp terhes lesz az ember és hopp elveszíti a munkát apuci...Tény, hogy nem könnyű, érthető a félelmetek, de a baba titeket most választott. Igyekezzetek mindent elkövetni, hogy minden a helyére kerüljön. Apuci is találhat munkát hamar, ha akar. Ilyenkor azért nem válogat annyira az ember :)

A félelem és a fura dolgok teljesen természetes, a hormonok miatt még inkább aggódóvá válsz. Próbáld meg kezelni. Idővel jobb lesz.

Kívánom a legjobbakat!

18hkm

Szerintem -vagyis a leírtak szerint, emiatt irritál és viszolyogsz tőle mert nem érzed magad biztonságban magad, vagyis ezt okozza, amiket mond. Ez is okozhat rosszullétet, hogy lelkileg éppen hogyan viseled a történéseket.

Nem tudsz valahová elmenni, pl szülői házba kicsit külön lenni, hogy tudj nyugiba gondolkodni?

megértelek, nem valami fényes helyzet. de szerintem a párod csak bepánikolt, de hamar túllesztek a kezdeti sokkon, és belehúz, munkaügyben is. Ha normális pasi, akkor szerintem mindent megtesz majd, hogy boldoguljatok a babával :)

és jól érzed, ritka az, amikor minden körülmény tökéletes a gyerekválalásra. de az ember mindig képes változtatni a körülményeken, és mindent jobbá tenni, csak igyekezni kell.

Gondolom, azért beszél olyan könnyen az abortuszról, mert férfi, nem benne növekedik a kis élet. Sok apában csak akkor tudatosul minden, amikor már a kezében fogja a picit. De mi, nők máshogy működünk, már akkor elkezdünk lelkileg kötődni a babához, amikor még csak a pocakban van. Hisz a terhesség nem csak fizikai, hanem lelki folyamat is.

Ne keseredj el, valószínű, hogy a hormonok is közre játszanak abban, hogy idegesít a párod, meg lehet, hogy frusztráltnak érzed magad, stb. ez normális. Én is így voltam vele.

most stresszes helyzetben vagytok. igy ertheto hogy idegesititek egymast. Ezt ki kell birni. A munkanelkuliseggel kapcsolatban meg: az ember barmikor elveszithetia munkajat, vagy johet jobb lehetoseg. Ez egy ilyen. Ne vetesd el. Csak igyekezzetek racionalis lepeseket tenni annak erdekebe hogy minden jo legyen, es az is lesz :)

Kitartast!

Kedves Kérdező! A rosszullétek természetesek a terhesség első 3 hónapjában, ahogy a hangulatingadozás és a bizonytalanság érzése. Utána jóval könnyebb lesz majd. Elmondanám Neked, hogy ilyenekből lesznek a legjobb édesanyák! Te már édesanya leszel, csak az nem mindegy, hogy egy élő, vagy egy halott gyermeké.

Szerintem várd ki ezt az első pár hónapot. Beszélj a pasival, kerd meg, keressen munkát. Tisztázd vele mit akar. De a babád életét NE ettől tedd függővé! Ha a pasi léhűtő, akkor jobb túllenni rajta mielőbb, mert úgyis meg fogja mérgezni az életed előbb utóbb. Ezt ne hagyd neki,később se lesz jobb valószínűleg a helyzet. Ha hajlandó melletted állni és anyagilag is támogatni Titeket, az pár hónap alatt kiderül. Ha nem, akkor inkább menjen ő a levesbe, mint a babád, akinek Te leszel a mindene és mindig feltétel nélkül szeretni fog. Normális pasit még találhatsz, de a babádat semmi nem hozza vissza a halálból, ha egyszer elveteted. Jó egészséget kívánok Nektek!

Én is rengeteget émelyegtem az elején mindhárom babánál, és különböző dolgoktól viszolyogtam (pl. a cuki kiscicánktól), aztán elmúlt, ez tök normális!

Azt meg sztem nagyon jól látod, hogy bizonytalanságok bármikor jöhetnek-mehetnek. Nálunk házasságban, tapasztalt szülőként is volt apai bizonytalankodás a következő babaváráskor, ahogy írtad, soha nincs minden szempontból megfelelő pillanat. Mivel mindketten úgy álltok hozzá, hogy nem lenne szívetek elvetetni a babát, ne is tegyétek, mert az abortuszt még sokszor az is nagyon megbánja, aki biztos volt benne, hogy azt akarja. Ezt sajnos tapasztalatból tudom...

Szurkolok nektek, hogy minden rendbe jöjjön, és minden jót kívánok a világ legnagyobb csodájához!