Nagyon félek. Ez normális? (Többi lent) 22/f

A barátnőd fejezze be a sulit, dolgozzon legalább 1,5 évet, aztán gondolkodjon gyereken.

A félelmed miatt ( egyébként jogos) sanszos h előbb utóbb egyedülálló szülővé válna. Szóval mond meg a batátnődnek, ha megvan a megfelelő háttér, utána tervezzen családot

Az normális, ha félsz. Aki felfogja, hogy mivel jár gyereket vállalni, az mindig félni fog, legalább egy kicsit.

Aki 20 évesen félelem nélkül, teljes magabiztossággal megy neki, az fel se fogja, hogy mire vállalkozik.

Egy gyors kérdés: ugye, te már keresel annyit, hogy akár 3+ évig is megfelelően el tudd tartani hármótokat? Ez ugyanis a te vállad fogja nyomni a következő 20 évben. Akkor is, ha lelépsz és gyerektartást fizetsz.

Hogyne lenne. Én 30 évesen, tervezetten estem teherbe. Ne tudd meg, mennyire bepánikoltam a pozitív teszt láttán.

De már 5 éves a gyerek és még életben van :)

A szülői készségek tanulhatóak, így talán azzal tudsz segíteni, ha kicsit utánaolvasol a gyermeklélektannak (ez segít megérteni, hogy adott korban miért úgy viselkedik, ahogy - pompás és olvasmányos könyv a Mérei-Binét: Gyermeklélektan c. könyve a témában).

A gondozásról pedig ezernyi cikk van a neten is, meg könyvek is. A védőnő, gyerekorvos is tud tanácsokat adni, én is hívtam őket hülye kérdésekkel.

Apróbb bakik pedig biztos, hogy lesznek. Tegyétek alacsonyra a lécet - az alapvető igényei legyenek kielégítve; kapjon megfelelő mennyiségű és minőségű táplálékot, megfelelő hőmérsékletben legyen, cseréljétek le a pelenkáját, ha szükséges, nyugtassátok meg, ha sír, ha beteg, hívjatok orvost. Egy csecsemőnél még nagyjából ennyi elég is. Innen már nagyot téved nem tudtok.

Aztán idővel megjön a rutin és a kötődés is.

Azzal számolj, hogy a születés utáni időszak megterhelő, bár gyereke válogatja. Kialvatlanság, állandó készenlét - ez megterheli az egyént és a párkapcsolatot is. De ahogy mondtam, idővel alkalmazkodtok ti is a helyzethez és egyre könnyebb lesz.

Úgy gy éves korig gyakorilatilag gondozni kell. Evés, pelenkacsere, altatás, büfiztetés. Amikor járni kezd (1-1,5 éves kor), akkor a balesetek elkerülésére kell majd figyelni. Esni fog, elkerülhetetlen. Arra kell csak figyelni, hogy ne boruljon bele éles, komoly sérülést okozó tárgyakba.

Az, hogy lefejeli párszor a járókát, vagy pofára esik a padlón, normális része a fejlődésnek.

A gyerekem évente egyszer úgy szétcsapta a száját esés miatt, hogy a sebészeten kötöttünk ki. Vérzett, szétnyílt az ajka. Összevarrni nem engedtem, mert altatni kellett volna hozzá, az orvos szerint pedig csak esztétikai problémát okozhatott a későbbiekben. A mai napig pigmenthiányos csíkban az alsó ajka (4 éves). Megvárjuk a kamaszkort. Ha akkor zavarni fogja, elvisszük majd plasztikai sebészhez, abban az életkorban már tud mérlegelni, hogy mivel jár a beavatkozás.

Viszont az mindenképp előny, hogy a korotok miatt még jobban fogjátok bírni a gyűrődést, kialvatlanságot.

Az, hogy félsz, pont a felelősségteljességet mutatja. Ha letojnád, az inkább aggasztó jel lenne. Félj nyugodtan, aggódj, ez ilyen hatalmas élethelyzet változás esetén teljesen normális emberi reakció.

Én inkább a barátnőm h.lyeségétől félnék. 20 éves, suliba jár és így akar gyereket! Pfffff....

1.) 20 évesen nagyon fiatal, és te is 22 évesen. Gyakorlatilag nem éltetek, nem éltétek ki magatokat. Ez kb. 30 éves korotokban marhára fog hiányozni.

Persze vannak, akik 20 évesen szülnek, de azoknak is csak a nagyon kis %-a képes felnőtt fejjel gondolkodni, és normális körülményeket biztosítani, és valszeg nem fogják megbánni, hogy korán vállaltak, mert családcentrikusak.

2.) Még suliba jár. Az hogy magántanuló lesz és egyéb meséket elképzel magának, nagyon aranyos, de egy kicsi mellett nagyon nehéz tanulni, még akkor is ha eszik-alszik baba. De ha egy hasfájós, anyás, rossz evő stb. babát dob a gép, akkor annak is örülni fog, hogy lyuk van ott, ahol kell lennie.

Ebből is látszik, hogy nem vagytok rá megérve, nem gondolkodtok felelősséggel. Ha úgy gondolkodnátok, akkor befejezné az iskolát, lenne legalább másfél évig munkaviszonya, hogy kapjon is valamit. Szóval nem ártana egy biztosabb háttér. (Ja, és most ne gyere azzal, hogy van saját lakásotok, ami 100 nm. és persze nincs rajta hitel, meg saját kocsi, és te annyit keresek, hogy röhögve fenntartod, meg megéltek egy fizetésből, amíg ő babázik.)

Szerintem te nem az apaságtól félsz, hanem valahol belül érzed, hogy nem lenne jó ötlet ilyen fiatalon, tanulás közben gyereket csinálni.

Normális dolog félni, pláne ilyen fiatalon. De szerintem nem állsz készen, csak ne a pozitív teszt után pánikolj be annyira, hogy a végén abortusz lesz. Bőven van időtök, a barátnőd fejezze be az iskolát, menjen el dolgozni minimum 1 évre, hogy normális támogatást kapjatok, kezdjetek el félre tenni, ha esetleg jönne valami hirtelen nagyösszegű kiadás, hogy ne a gyerek elől vegyétek el azt az összeget. Illetve te is matekozd ki, hogy +egy felnőttet és egy babát eltudsz-e tartani minimum 3 évig. A gyerekvállalást komolyan át kell gondolni.

Amúgy mennyi idő van még hátra a barátnőd tanulmányaiból?

https://www.gyakorikerdesek.hu/szexualitas__heteroszexualita..

Itt igazából már felesleges tanácsot adni. Legfeljebb reménykedni tudsz, hogy ne verd teherbe elsőre.

Magántanulóként nem kap mást, csak a gyes, csp, ami pelenkára nem elég. Kisgyerekes anyaként, nulla tapasztalattal nem fog normális munkát találni.

Te meg komolyan azt hiszed, hogy ő az a nagy ő, aki mellett hűségesen ki fogsz tartani életed végéig? Vagy nem érdekel, mi lesz velük, mert ha beleunsz, lekoccolsz.

Kezdj el túlórázni! Egy vizsgálat 8-12 ezer, szülés 70-150, babakocsi 50+, gyerekágy 20 használtan, és még nincs meg a baba!

Meg akar fogni?!

Vagy hova siet?

Ha nem dolgozol, nem éltek egyedül külön, akkor ne akarjatok még gyereket. A lányka valószínűleg nem akar dolgozni, ezért akar gyereket.

Mióta vagytok együtt?