Parom gyereket akarna, de nem egyeznek a nezeteink, es ez most derult csak ki, megbeszelni hogy lehet az ilyesmit?

Sziasztok!

Parommal nagyon kulonbozo csaladokbol szarmazunk, mondjuk ugy nalunk inkabb szigorubbak a “hagyomanyok” vannak szokasaink amiket betartunk, ok meg teljesen maskepp elnek.

En ugy nottem fel es ugy is tartom normalisnak, es az egesz csaladomban ugy is volt mindig, hogy a lanyt elkell jegyezni, egy darabig ugy egyutt lenni, utana ossze kell hazasodni, es csak is utana johet a gyerek, es azt is ugy szoktak, hogy addigra legyen egy sajat lakas vagy haz. Na mar most a paromeknal sem az eljegyzes sem a hazassag nem divat, csak a gyerekcsinalas. Szamomra nagyon zavaro lenne, ha el sem lennek jegyezve, es teherbe esnek es szulnek egy gyereket es ugy elnenk hazassag meg kulon koltozes nelkul egy gyerekkel, szamomra ez olyan erzes ( es nem szeretnek senkit megserteni) mint mikor valakinek veletlen becsuszik a gyerek, es nincs mit csinalni, uszni kell az arral...

Eddig azt hittem, egyezik a velemenyunk, mert en mar az elejen tisztaztam vele ezeket a dolgokat, most a napokban viszont az tortent hogy (eddig sem vedekeztunk) nem vette ki szandekosan, utana pedig elkezdett szamolgatni hogy mikorra lenne varhato a gyerek ha most teherbe estem. En total kiakadtam, mert ennek nem ez a menete ennek nem igy kene tortennie. Aztan elkezdtunk errol beszelgetni es most derult ki, hogy o ugy gondolja, hogy o mar most akarna egy gyereket, es nem kell elkoltoznunk mert nekik hatalmas hazuk van, hanem elferunk a szobajaban, es majd kesobb 2-3 ev mulva elkoltozunk valahova, mert akkor olcsobbak lesznek az epitkezesek/hazak. En teljesen kiakadtam mert semmikepp sem szeretnek a hazukban, az o csaladjukkal egyutt elni, en nem akarok oda koltozni semmifele keppen, probaltam ezt finoman kozolni vele de egybol megsertodott, hogy mi bajom a hazukkal, nem putriban laknak stb. Es hogy milyen “luxus no” vagyok, mert az o anyja otthon szult es az anyjaekkal lakott ott nevelte fel a gyerekeket egy szobaban stb... csak hogy ez mar nem az az ido, es plusz tehetosek, megengedhetnek maguknak hogy haza legyen, en is megengedhetnem magamnak. Es nem birom felfogni, miert nem lenne jobb, ha eloszor megteremtenenk ezeket a dolgokat, es csak utana vallalnak egy gyereket?? Hisz egyaltalan nem surgos a dolog, 22 eves vagyok o pedig 25, nem is ertem hoga ez a hirtelen nagy siettseg. A vege sertodes lett, megsertodott hogy en nem akarok naluk lakni es oda gyereket szulni, en meg azota is kattogok, hogy miert akkora gond ez? Szerintem neki mint ferfinak tiszteletben kene tartania hogy en mint no mikor es hogyan szeretnek gyereket szulni, es a minimum hogy azoj kene dolgoznia hogy megteremtse a korulmenyeket. Ha pedig olyan not akar aki vakvilagba szul, mindegy hol lakik, mindegy hazasok e akkor olyat boven talal csak az NEM en vagyok! Mas csaladbol jottem mas normakkal, szamomra ez teljesen ciki lenne az en csaladomban es nem ereznem jol magam igy. Hozza tennem az anyossal kicsit sem vagyunk joban, a hugaval meg egyenesen gyuloljuk egymast, meg csak nem is koszonunk egymasnak, en veluk nem akarok egyutt lakni! Meg akkor mar miert nem inkabb az en csaladommal laknank? Miert az ovevel? Szerintem ha valaki annyira felnott, hogy bevallal egy gyereket, akkor elobb ahoz legyen felnott hogy kirepul a csaladi feszekbol es sajat eletbe kezd, nyilvan azokra vonatkozik ez akik megtehetik. Mert ha tudnam hogy egyikonk csaladja sem all ugy anyagilag hogy ez kivitelezheto legyen az nyilvan mas tema. Meg tudja szerintem mindenki mi lenne abbol hogy “majd” elkoltozunk.. ha mar ott lenne egy gyerek es oda koltoznek tuti hogy vegul ott is ragadnank, ez meg egy kesz remalom lenne szamomra. Hova kell ez a nagy siettseg? 3-4 even belul szepen lassan mindent meglehetne csinalni, eljegyezni osszehazasodni elkoltozni es utana nyugodt szivvel gondolnek egy gyerekre. De igy, a hideg kiraz.

Mi a velemenyetek? Hogy lehetne ezt szepen es erthetoen sertodes nelkul megbeszelni? Vagy valoban velem van a baj, en vagyok tul nagyravagyo?