Ti hogy viszonyultok ehhez?

Én nem is értem, mi a kérdés?

Ez egy borzalmas dolog, volt osztálytársammal történt hasonló, én vmi hülye rossz előérzet miatt kb addig rettegtem, hogy az én magzatom is meghal, amíg a kezembe nem kaptam élve (azóta meg tök laza szülő vagyok).

Teljesen érthető dolog elbúcsúzni ilyenkor a kisbabától, elòször és utoljára megnézni minden várva várt kis porcikáját. Ilyenkor nincs időérzéke az embernek.

Testvéremnek a 39. héten kellett a halott gyerekét megszülnie.

Nagyon zaklatott lelkiállapotban volt (érthető módon), s mikor kérdezték, hogy meg akarja-e nézni, nemet mondott.

Azóta van 2 gyereke már, de azt mondja, bárcsak, bárcsak megnézte volna, mert nem tudja helyre tenni magában a történteket. Sokat gondolkodik azon, milyen lehetett a kisbaba, vajon hasonlít-e rá vagy a férjére, a gyerekekre stb.

Nem igazán tudja így elengedni a halott gyerekét, hogy nem látta és nem tartotta a karjában, azt mondja, mintha sosem létezett volna az a baba, csak az álmaiban.

Felhívta aztán az orvosát, aki látta a babát, és elmondta a testvéremnek, hogy szép volt a kisbaba, mintha csak aludna, szép arcú, sok hajú. Persze ez sem nyugtatta meg őt, azt mondja, nyilván hogy ezt mondta a doktornő, mert tudta, hogy ő ezt akarja hallani...

Szóval igen, én is szeretném a kezemben tartani a gyerekemet, ha Isten ne adja így jártam volna, nekem könnyebb lenne így lezárni magamban, elbúcsúzni, meggyászolni őt. És hogy ez egy percig vagy két óráig tartana, nem tudom.

De azt is megértem teljesen, ha valaki elborzad ettől. Mindenki más, szerintem mindenki tegye úgy, ahogy neki a legjobb.

Te pedig ne aggódj, nem fogsz ebbe a helyzetbe kerülni, minden rendben lesz.

Szerintem nagyon szép gesztus hogy ezt engedték nekik! Én valószínűleg ha ilyen fájdalmas dolog történt volna velem,kihasználtam volna azt az időt mert ilyenkor gyorsan elszáll az a 2 óra.

Szerintem kisírtam volna a lelkemet és elbúcsúztam volna. Nagyon sajnálom ami történt,az utcanelim járt így 39 héten beindult a szülés de a baba halva született,nekik nem volt alkalmuk elbúcsúzni csak a temetésen.

De ilyenre ne gondolj pláne nem terhesen!!