Mit gondolsz erről? Jól gondolom?

Nem tervezett terhesség egy 3 éves kapcsolatban, melyből lassan 2 éve együtt élünk az én házamban. A párom erte hivatkozva mondta, hogy ő még nem szeretne gyereket, szeretné a sajátjában(ház) felnevelni.

Mit tudok tenni, egyedül nem akartam felnevelni, így hát úgy voltam vele, hogy rászánom magam és mégha bőgve is, lelki terhet okozva,de nem tartom meg..

5-6 hetesen aznap, amikor a klinika felé vettem az irányt a megbeszélt időpontra,(külföldit magánt választottunk) elkezdtem vérezni iszonyatosan. Ott kint küldöldön!

Sajnos megkezdődött a vetélés magától...

Egyedül intéztem a klinikát, a költségét egyedül álltam, vállaltam az esetleges katantént... ő pedig azt vállalta, h a kislányomat elhozta iskolából aznap délután. (5 perces feladat, de bárki meg tudta volna oldani ezt tudta ő is)

Azért nem jött ki velem külföldre, mert mi lesz, ha karanténba kerül?

Ja mert én akarok? Én kerülhetek?

Borzasztó egyedül éreztem magam a gondjaimmal.

Csalódotam.

Úgy mentem keresztül ezeken egyedül hogy mégcsak nem is akartam!

Szeretnénk gyereket(én most is megtartottam volna már akár)

A pénz nem gond neki sem szerencsére. Együtt beszéltük meg a külföldi kíméletesebb gyógyszeres terhesség megszakítást.

Saját cégben dolgozik, neki nincs még gyereke!

Önzőnek és a felelősség alóli kibújást érzem ebbe a részéről.

Azóta sem beszél erről.

Joggal érzem magam csalódottan?

Normális hogy ezt egy nő egyedül fizesse, csinálja végig?