Elviselhetetlen a lelki fájdalom vetélésnél?

HUu, őszinte részvétem. Erre igazán nem is lehet mit mondani. Idő kell, hogy feldolgozd, de elfelejteni sosem fogod.

Nekem már van két gyerekem, a legelső vetéléssel kezdődött, végződött... 7 hetesen, de nekem embrió sem volt, talán így még könnyebb lehetne, mivel nem volt szívverés, de nekem nem volt. Teljesen üresnek éreztem magam, csak zokogtam, nem tudtam megnyugodni. Én is nagyon vártam. Ráadásul akkor kezdtem egy stresszes munkahelyen, ahol a főnök megtudta, hogy miért kerültem kórházba azonnal kirúgott. Aztán nem volt sok időm keseregni, mert pár hét múlva jött az esküvőnk, amin már hat hetes terhes voltam. :)

Szerintem nekem jót tett az a kaparás, mert a következő ciklusban terhes maradtam és egészséges babát szültem. Igaz végig rettegtem, hogy mi lesz, de nem volt baj.

Az orvosom elkezdte a vizsgálatokat, hogy mi lehetett a vetélés oka, de nem is tudta befejezni olyan hamar terhes maradtam.

Tudom, most úgy érzed, hogy nagyon alján vagy mindennek. Ettől nagyobb űrt én sem éreztem, mikor kikaparva feküdtem a kórházi ágyon. Tudom mit érzel, de hidd el fel lehet épülni. Igaz, még akkor is emlékezni fogsz rá, mikor lesz gyermeked, mert egy ilyen eseményt nem lehet elfelejteni, de egész más megvilágításban látod majd a történteket.

Kívánok neked erőt, hogy ezt elviseld és mihamarabbi gyermekáldást!

Fogadd őszinte részvétem.

Én kétszer éltem át középidős (21, és 20 hetes)vetélést. Beindult a szülés, vajúdtam is rendesen,és meg kellett szülnöm. Az az üresség érzés...

Azóta még nem lett gyerekem, mert a pihenő időben vagyunk. De, amint lehet próbálkozunk, mert majd, megőrülök, hogy lehessen kisbabám.

Sajnos elfelejteni nem fogod sohasem, a fájdalom sem enyhül, de az élet megy tovább... El kell fogadni, hogy ez az életed részévé vált. Ezt a terhet cipelni kell! Sokszor nehéz, néha könnyebb.

Kitartást kívánok!

Szia!

Őszinte részvétem neked és mindenkinek, aki átélt már ilyen traumát, tragédiát!

Nagyon nehéz elviselni lelkileg, mert testileg szerencsére nem megoldhatatlan a probléma, hamar helyreállsz, ha nincs más baj... én tavaly estem át egy missed ab-on, mert a babám szíve a 9. héten leállt, sajnos a 11. hétig ezt észre sem vették, én sem! Ami talán fájdalmasabb az az, hogy múlt hónap 25-én a terhességem 20. hetében meg kellett szülnöm a babánkat... sajnos még semmit sem lehet tudni, hogy miért, hogyan.... eredményre várunk! Borzalmas dolog ez, mert már éreztem őt mozogni, öt egész hete és öt napja már erősen ficánkolt, még a szülés napján, reggel is... talán könnyebb, hogy a nemét még nem tudtuk, de lehet, hogy rajta lesz az eredményen...nem tudom... szép nagy volt már a pocim, mindenki dicsérte... egy kézzel fogható emlékem maradt meg, a 19. hetes UH fotó! Ezt minden este megpuszilom! És küldök puszit az égbe is az Angyalaimnak! Nekem így könnyebb picit.. Most attól rettegek, hogy a több, mint 3 és fél éves kapcsolatom sínyli meg ezt az egészet..mert rettenetes bűntudatom van, hogy "elvettem" Páromtól az Ő Szépségeit! Ő nem így gondolja, nyugtatgat, de nekem ez most csak üresség....

Légy erős nagyon, mindenki legyen erős!! Gyógyuljatok meg hamar, ne aggódjatok, lesz még itt Babázás, Nekem is, Nektek is!!!!!