Milyen módon lehet feldolgozni, hogy barátnőm elvetélt?

el kel fogadni ez gyakori, lesz másik

fiatalok vagytok nem ragadhatok le egy pontnál

Mi is elveszítettük a várva várt babánkat. Leírom, hogy nekem mik segítettek: sok beszélgetés a párommal, hiszen ezzel az érzéssel ketten vagyunk, együtt kell túl lenni rajta szerintem. Másrészt kértem segítséget szakembertől, harmadrészt igyekeztem nagyon tudatosan kezelni. Ez alatt azt értem, hogy végiggondoltam pl, hogy mit adott nekem ez az időszak, amíg a babánk velem volt? Hogy átértékeltem, hogy mik az igazán fontos dolgok, hogy megtapasztaltam, hogy a férjem egy olyan társ, akire minden nehézségben számíthatok, azt is a kisfiunknak köszönhetem, hogy tudom, sokkal erősebbek vagyunk, mint hittük, és az ember bizonyos helyzetekben képes átlépni a saját határait.

Ezen kívül írtunk búcsúlevelet a kisbabának, ezzel sok feszültséget ki lehet adni, és mi elégettük. MEgszabadultunk a nyomasztó gondoltoktól és szerintem fontos valamilyen rituálé az elengedés miatt, és azért, hogy megéld, hogy ennek itt vége.

Én először teljesen kilátástalannak éreztem a helyzetet, azt gondoltam, hogy emberek közé és dolgozni sem akarok menni soha többé, de most majdnem két hónap elteltével már tudok bízni, és sokszor vannak jó pillanataim. Sokszor elmondom magamnak, hogy ha megtanulok élni ezzel a fájdalommal, nem pedig csak túlélni a helyzetet, az nem azt jelenti, hogy nem szerettem őt, vagy nem hiányzik, vagy elfelejtettem. Ő mindig a mi első kisbabánk marad, akinek örökre hálás leszek azért, hogy erre a 4,5 hónapra minket választott szüleinek...

Ha van még kérdésed szívesen válaszolok, vagy ha beszlgetnél, írhatsz.

Mi gyertyát gyújtottunk neki és elsirattuk. Párom beszélt is hozzá. Szerintem sokat segít! Nekünk is első volt.

Ne adjátok fel, a következő megmarad!