A következő dilemma nyomaszt: elmenjek-e egyetemi gólyatáborba vagy sem? A piálás meg a bulizás nagyon taszít, ezért ki se nagyon próbáltam, nagyon nem az én világom. Plusz félek a megalázó feladatoktól, tényleg kényszerítenek az elvégzésre?

Én nem az említett egyetemre járok, hanem Debrecenben tanulok. Nem mentem el a gólyatáborba, és semennyivel nem volt nehezebb a beilleszkedés. Az egyetem nem olyan, mint a gimi. Felsőbb évesekkel is lesz órád, több száz másik hallgatóval meg előadásod. Nekem az a tapasztalatom, hogy akik a táborban megismerkedtek, utána a töredéke tartja a kapcsolatot, hacsak nem szaktársad lesz majd az illető. Ha normális vagy, nem állsz majd első nap kukaként a folyosón, hanem nyitott vagy, meg fogod találni tábor nèlkül is a saját társaságodat. Normálisabb helyeken nem erőszakoskodnak, hogy végezd el a feladatokat és nem itatnak le, de a legtöbben azért mennek a táborba, hogy igyanak, bulizzanak. Vannak, akik az egészre nem is emlèkeznek utána. Egy barátnőm bátyja úgy oldotta meg a "nem piálást", hogy bekamuzta a táborban, hogy májbeteg. :D

Egyeseknek élmény a tábor, ezt aláírom, de én nem szenvedtem hátrányt semmiben sem, pedig kihagytam. A tárgyfelvétel is simán ment, annyi, hogy a táborban azt együtt csinálták a többiek, hallhattak háttérsztorikat a csapatvezetőktől, hogy kikhez érdemes órát felvenni.

Teljesen jól látod, miről szól... értelmetlen, sőt taszító.

A későbbi kapcsolatok alakulásához semmi köze.

Második kommentelőhöz hasonlóan szintén Debrecen. Nem mentem el én sem, és nem volt belőle hátrányom. Vagyis talán az első 2 nap, mert akkor még senkit nem ismertem,de ez hamar tovaszállt.

Hidd el hogy akkor is fogsz tudni barátkozni ha nem mész el, egyrészt simán az órák révén is, másrészt nálunk például rengeteg program van/volt a felévek során, szakestek, ez az amaz, bár személy szerint a nagy részét azoknak is kihagytam, és maximum annyit veszítettem, hogy csak sztoriból tudom ki mennyire rúgott be, nem pedig tapasztalatból.