Szerintetek a boldogság döntés kérdése?

Én úgy gondolom, hogy nem.

Persze, ha valaki nagyon optimista, akkor lehet, hogy pozitívabban szemléli a világot... ugyanakkor kudarcok sorozata után nem vígan nevetgélni kell (mert aki ezt teszi, az bolond), hanem felállni.

Ha a boldogság egy döntés lenne, akkor azon emberek, akik belátták, hogy depressziójukkal pszichológushoz vagy pszichiáterhez kell forduljanak már eleve meggyógyultak lennének, nem? Hisz saját döntésük a változás, és ezáltal a boldogság is? De sajnos nem így megy.

Egyébként szerintem érdekes és feszegetni való téma az ilyensmi, jó kiindulási pont egy hosszas filozófiai beszélgetéshez.

Lehet valaki szegényen is boldog/boldogtalan, és gazdagon is.

A nehézségeket hogyan fogja fel: kihívásként, vagy átokként? Szerintem valahol a kettő közt van ez a boldogság kérdése, mert van, amit külső-, és van, amit belső tényező befolyásol.

A boldogság az, hogy örülsz annak, amid van és próbálod a jelenből, az aktuálisan elérhető lehetőségeidből kihozni a legtöbbet. A boldogtalan ember pedig mindig kevésnek érzi magát, azt ahol tart és lekicsinyli az elért eredményeit.

De sajnos, hiába elégednél meg azzal, amid jelenleg van, hiába mondanád, hogy én ebből is kitudom hozni a legtöbbet, és ebből az állapotból is tudok majd építkezni, fejlődni, ha egy lehúzó, negatív környezetben élsz, akik csak hátráltatnak.

Vagyis a válaszom az, hogy nem. Nem elég eldöntened, hogy márpedig te boldog leszel és pozitív, ha negatív emberek vesznek körül.