Mikor levegőnek néznek mi a teendő?
21/L
Szeretnék véleményt kérni, esetleg tanácsokat, hogy mit tudnék csinálni...
Általánosságban az a probémám, hogy ha új közösségbe kerülök akkor nem nagyon igyekszenek az emberek megismerni vagy nyítni felém. (mindenhol ezt tapasztalom.) Szóval ha én nem kezdek el beszélni hozzájuk vagy nyítni akkor én azt várhatom...Ha egy buliról lenne szó pl és nem én lennék az, aki igyekszik érdeklődni akkor valszeg egyedül lennék azon a bulin. Nincs semmilyen "negatívabb" tapasztalatom szóval, hogy nem beszélnek ki, nincs az a helyzet, hogy negatívan vagy ellenségesen állnának hozzám. Csupán csak levegőnek vesznek vagy csak a minimumot kapom. Beszélnek velem, de nem nagyon izgatom őket, nem kíváncsiak rám. Barátom szerint azért lehet mert érződik rajtam az, hogy nagyon szeretnék tartozni valahova (egy közösségbe, ahol "otthon" érezhetem magam) plusz szeretethiányosnak is mondanám magam. (Erre viszont odafigyelek, hogy ne legyek "túl sok" az embereknek. Vagy az a matrica típusú ember de ezen kívül nagyon kedves vagyok mindenkivel...) Véleményem szerint a kisugárzásommal lehet baj. Talán érzik az emberek rajtam ezt a vágyat és ez rémisztő lehet? Fogalmam sincs. Nagyon sokat agyalok ezen és szenvedek is tőle. Egyik legrosszabb érzés ez a számomra. Mikor érzed, hogy nem számítasz.
Konkrét eset jelenleg, hogy új tánciskolába kezdtem járni és a fent leírtak összessége igaz a helyzetre. Lehet csak én vagyok ennyire kedves hogyha hozzánk jönne új ember akkor én egyből érdeklődnék felőle?... Mindig azt érzem, hogy nekem kell küzdeni, de ez sem használ...Hallottam hogy kis bulikat szerveznek én egyből meghívnám az új embert, de úgy látszik ez csak én vagyok.
(Lehet túlságosan kedves vagyok mindenkivel?)
Köszi előre is a válaszokat.
Én saját tapasztalot írok. Amikor hozzánk bekerül egy új lány, és a mi társaságunkban van a barátja is akkor azért nem beszélünk vele túl sokat. Volt már nálunk probléma hogy ebből féltékenykedés meg balhé lett. Jobb a békesség.
Fiúk részéről szerintem ez lehet. Mondjuk nálunk mindenki úgy gondolkodik hogy két nem közt nincs barátság. Ez jó párszor bebizonyosodott nálunk.
Azt viszont nem tudom hogy a lányok miért nem nyitnak feléd.
Mégegyszer mondom, ez csak az én véleményem.
Ezt egyetemen (még a koronavírus előtt mikor jelenléti oktatás volt) én is tapasztaltam sajnos. Négyszemközt jobban elbeszélgettem az adott társaság tagjaival, viszont társaságban engem is levegőnek néztek. Olyan is volt, hogy épp kérdeztem tőlük valamit és totálisan ignorálták, mintha meg sem hallották volna. Meg ha épp próbáltam vmit mondani mindig félbeszakítottak, persze egymással ezt nem csinálták csak velem. Sőt néha köszönni se köszöntek ha szembejöttek velem. Ha kerestek is leginkább csak akkor ha valamire szükségük volt (pl. adott tananyag, házi stb.). Aztán egy idő után már feleslegesnek éreztem azt, hogy a társaságuk tagja próbáljak lenni. Már nem is mentem oda hozzájuk annyiszor, nem is köszöntem nekik mindig ha láttam őket. Ezután meg azt vettem észre, hogy már többször mentek oda hozzám, mintha hirtelen elkezdtem volna jobban érdekelni őket, hogy úgymond elkezdtem én is "szrni a fejükre". Korábban mindig segítettem nekik mindenben amiben tudtam, túlságosan is ragadtam hozzájuk mint valami pincsikutya. Amikor meg ezt abbahagytam, ők gyakrabban jöttek már hozzám mint én hozzájuk. Túl szoros viszony egyébként nem alakult ki velük azután sem, kb ilyen felszínes maradt az egész, de érdekes volt azért megtapasztalni, hogy miután nem érdeklődtem utánuk már jobban megadták a tiszteletet (ha lehet így fogalmazni). Ez van sajnos, úgy érzem ha te túl kedves meg segítőkész akarsz lenni mindenkivel az ebben a világban inkább hátrány mint előny. Szóval lehet valami abban amit a barátod mondott, mert velem is ez lehetett, hogy túlságosan feltűnően próbálkoztam.
21/f
Szia,nekem minding igy volt,sot
Most olyan a helyzetem ,hogy a telefon kàrtyàmat is szèt törtem,mert 3 honaponkent egyszer ha Meg csorren de szo szerint azis anyam .
Barataim nincsennek de tenyleg ,Meg olyan sem akivel beszelgeto viszonyban lennek.
Minden ejjel ugy alszom El h becsukom a szemem egy legjobb baratnorol almodozom akivel Mindent eggyut csinalunk szinte.
Amugy az en tanacsom az az,hogy legyel tokos gyerek nem Kell mindenkivel jopofizni ,legyel inkabb undok nezd Meg hatha akkor a szoposok felfigyelnek rad...
Undorodom az emberektol de ugy igazan...
21/L
Sajnos velem is ez a helyzet. 19/L
Nem tudok tanácsot adni a problémádban.
Sokan vannak így, anno az egyetemen is voltak olyan srácok, akik amúgy jófejek voltak, de valahogy senki nem barátkozott velük. Én pont az ellentétje vagyok, többször is mondták, hogy én vagyok az egyetlen aki jóba vagyok mindenkivel 😁
De tényleg, az összes fiú és lány is elvolt a társaságomba, igyekeztem segíteni mindenkinek, s emiatt nekem is szívesen segítettek, ha kellett. Majdnem mindenkivel ebédeltem is az évfolyamból, szóval nekem nagyon könnyen megy a barátkozás.
Igazából sosem gondolkodtam rajta, hogy miért, tehát így hírtelen nem tudok benne segíteni, de ha van konkrét kérdésed, írj.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!