Hol találok olyan idős, tapasztalt, angolul jól beszélő nőt, aki finanszírozza az utazásaimat? 20/N

A 16-os válaszoló vagyok.

Megmondom őszintén, nekem borzasztóan visszatetsző, hogy számodra egy 35 és 50 év közti nő idős. Én 45 vagyok, és bár természetesen elfogadom, hogy már nem vagyok fiatal, középkorúnak érzem magam, nem idősnek. Még a változókor sincs itt, nem hogy az öregség.

És őszintén úgy gondolom, hogy a velem egyidős nők döntő többsége hasonlóan érez. Ez persze felveti a kérdést, hogy így 35 és a halál közt milyen segítségre számíthatunk Tőled? Mi az a minden, amiben segítenél? Illetve mit gondolsz, miben szorulunk segítségre?

Főleg, hogy ahogy szavaidból kivettem, angolul csak középfokon beszélsz, más nyelvről nem tettél említést, jogosítványod, ha van is, a korod miatt rutinod nem sok lehet és bérelt autót sok országban nem is vezethetsz. Idegenvezetői, művészettörténeti tanulmányokat sem említettél. Ráadásul hangsúlyozod, hogy nagyobb biztonságban érzed magad egy tapasztalt, angolul jól beszélő nő társaságában - ez pedig az én olvasatomban arra utal, hogy inkább te szorulsz segítségre és támogatásra. De őszintén érdekel, hogy milyen segítségre gondolsz, illetve hogy képzeled a társaság biztosítását, és miért lenne előnyös téged választani saját családunk, baráti vagy ismeretségi körünk tagjai helyett.

Mert alapvetően az a 35 és 50 közti generáció, akit te idősnek nevezel, főként az a szegmense, amely nyelveket beszél és megengedheti magának, hogy rendszeresen utazzon, részint nem szorul segítségre, részint nem érzem, hogy ne rendelkezne olyan kiterjedt szociális kapcsolathálóval, hogy - főként ingyen - ne találna utazópartnert magának.

Szerintem amennyiben létezik olyan célcsoport, amely nyitottabb lehet az ajánlatodra, az semmiképpen nem az én korosztályom, talán inkább a nálam jóval, legalább húsz évvel idősebbek, de az ismeretségi körömben ők meg sokszor a saját középiskolás vagy egyetemista unokáikkal utazgatnak, ha a férjük vagy a barátnőik nem opció.

De őszintén érdekelnek a válaszaid, szeretném megérteni a motivációdat, és hogy kicsit pontosabban hogy képzeled ezt.

64-es vagyok és egyben az 52-es is. Nem szokásom feladni azt ami az álmom legyen az bármennyi idő is mire megkeresem rá a pénzt. És köszönöm szépen boldog vagyok. 😘

És megint leírom, ha szeretnél valamit, akkor küzdj érte ne mások pénzén élősködj. :)

Beutaztam már a fél világot, de egy arcoskodó ingyenélőt -aki ráadásul már felnőtt és keresőképes- sohasem vinnék magammal.

(100x inkább valami szegény, szerény de értékes és értelmes embert.)