Nagyon hasonlítunk a legjobb barátnőmmel. Folyton összekevernek minket, stb ő mindenkinek kell én pedig szinte senkinek..Miért?;(

Egy idősök vagyunk, tényleg nagyon hasonlítunk egymásra és nem ertem, hogy nekem miért nem jön össze soha senkivel sem, míg neki állandóan van valakije? Utána szinte futnak a fiúk, mondom, ha nagyon akarná akárkit megkaphatna. Míg itt vagyok én, soha nem volt barátom, az első csókom se volt még meg és 19 vagyok. Igaz én eléggé válogatós vagyok, jobban megnezém kivel van dolgom, de én sem a tökéletességre megyek, csak ritka az olyan, aki tényleg tetszik annyira, hogy össze is jönnék vele. És mikor tetszik is valaki és beszélek vele, úgysem jön össze , mert úgy erzem nem tartanak eléggé értékesnek, hogy ne csak egy opció legyek, hanem tényleg engem akarjanak barátnőjüknek. Ez van az én részemről, de azt vettem észre, hogy a fiúk is így vélekednek rolam. Vagy lehet, hogy tetszem nekik, de sose kezdeményeznek szinte (csak ilyen idióták)

Most is neten beszélgettem egy csavoval több, mint egy hónapig minden áldott nap..(persze beleéltem magam)de most a napokban abbamaradt a beszélgetés, még csak találkozni sem hívott el, pedig jól megértettük egymást, és én szerettem volna többet, de úgy látom én sosem kapom meg azt, hogy egy fiú akarjon engem, tegyen azért, hogy az övé legyek, mindig csak egy opció vagyok mindenki számára, arról nem is beszélve, hogy valaki teperjen értem, pedig nem teszem az elérhetetlent.

Talán az még fontos, hogy eléggé visszahúzódó vagyok, barátnőmhöz képest (történtek régen dolgok, amik eléggé visszahuztak az önbizalmambol)

Adjatok tanácsot kérlek, már kezdem feladni a reményt, hogy valaha is összejön valami valakivel, mert úgy vagyok vele, hogy annyira ritkán tetszik meg valaki “úgy” olyankor minden energiámat ebbe a kapcsolatba fektetem úgymond (nem is beszélek addig mással) de nem éri meg ez a beketetett energia, mert úgysem térül meg, úgysem lesz belole semmi.