Budapesti komoly, normális férfiak hol ismerkednek?

Aki ilyen, azzal én mem is foglalkoznék, hidd el, ez nem normális dolog.

Kell 2-3 randi, és ha minden okésnak tűnik, akkor talán már lehet valamit valahol "maszatolni."

Én azt gondolom, hogy a vágyakozásnál nincs szebb dolog a világon, csak a beteljesülés, de csak ebben a sorrendben.

És bármily meglepő, én ezt férfiként mondom.

Sajnos semmit nem érek vele, mert 2 éve egyedül vagyok még így is, és pedig az életem is teljesen rendben van.

Lassan már kezdem tudomásul venni, hogy nem fog sikerűlni.

Az a baj, hogy ez nem olyan mint a csoki, neg az ital, meg a csipsz, hogy akaraterővel le lehet mondani róluk.

Egy telhesen heteró, egészséges férfi nem tud a nőkről lemondani, mert az ember ösztöneiben ez benne van.

Sajnos ez van, aztán majd lesz valahogy.

Lehet.

Meg az ösztönök.

Az a baj, hogy amikor azt mondogatja az ember, hogy "jó így nekem", "jól érzem magam egyedül", "minden rendben van", azért legyünk őszinték.

Ezzel az ember megpróbálja saját magát becsapni, de az hosszú távon nem megy.

Az igazi ösztönök miatt nem megy.

Ahogy mondod. Hiányoznak a különféle programok, egy ellenkező nemű társsal. Ez a program természetesen nem csak a szex, hanem minden más hétköznapi dolog.

Nő, illetve férfi nélkül lehet élni, csak éppen nincs értelme.

Én mindent csak azért csinálok, mert feltétele az életnek. Semmit sem jókedvből.

Eszek, iszok, alszok. Csak azért mert életfeltételek.

Nem megyek egyedül strandra, sétálni, szórakozni, mert ezekhez nincs kedvem egyedül.

Már ott tartok, hogy az önkielégítéshez sincs kedvem, de muszáj, mert másképp felrobban az agyam. 🤷‍♂️

Igen, ez így egy kicsit más, így egy picit könnyebb.

Nekem senkim nincs. Szó szerint senkim, tehát én nem tudok se barátokkal, se ismeròsökkel lenni.

De már ez nem is nagyon hiányzik megmondom őszintén, mert a problémát nem oldaná meg.

Nekem mindenképp egy társra lenne szükségem. Csak ez oldana meg, szószerint minden problémát.

Nevetni fogsz, de pénz sem kell. Nincs rá szükségem. Az nem gyógyír az én bajomra.

Egyébként meg semmi baj.

Minden éjjel majdnem sírva lefekszem, aztán reggel bizakodva ébredek, hogy talán ma történik valami jó is.

Már annyira megszoktam ezt, hogy ha tényleg tőrténne valami, lehet, hogy elsem hinném. Lehet, hogy nem is tudnám kezelni a helyzetet, mert annyira váratlanul és hihetetlenűl jönne.