Teljesen kimaradt az életemből a párkapcsolat keresése, hogyan kezdhetnék neki?
25 éves férfi vagyok, akinek még sosem volt párkapcsolata. Több okra is visszavezethető ez: rossz környezetben nőttem fel, rossz közösségbe jártam iskolába, sosem voltam barátaim, illetve a mai napig sincsenek, 3-4 közeli havert mondanék akikkel szoktam beszélgetni a munkatársaimon kívül, de azon kívül abszolút semmi nincs.
Anno a rossz közeg miatt nemhogy nyitni nem mertem az embertársaim felé, hanem szabályosan menekültem előlük. A napjaim arról szóltak, hogy bementem az iskolába, igyekeztem mindenkit kerülni, aztán hazajöttem, és mindenféle számítógépes játékokba temetkeztem. Mióta dolgozok, azóta egy egész jó közösségbe járok, de tőlük nem merek ilyen szinten segítséget kérni, és nem is megyek el egyikükkel sem sehova munka után. Ott is ez van, reggel bemegyek, este hazajövök, vagy a kutyámmal vagyok, vagy zenét hallgatok, aztán másnap kezdődik előlről.
Nem mondanám, hogy introvertált vagyok, inkább zárkózott természetűnek vallom magam, viszont most eldöntöttem, hogy ezen szeretnék változtatni.
Sajnos abszolút semmi tapasztalatom ezen a téren. Ahogy észrevettem, ebben a korosztályban már mindenki túl van legalább egy kapcsolaton, vannak akik közös házat terveznek, szóval én borzasztóan le vagyok maradva :D Munkába kocsival járok, szóval ott esélyem sincs a személyes interakcióra, Facebookon találtam pár környékbeli szimpatikus lányt, de nem tudom, mennyire illetlenség rájuk írni. Mondom, zéró a tapasztalatom.
Mit javasoltok?
Kutyusod szoktad vinni sétálni? kutyaparkokban könnyen lehet ismerkedni, mert az már eleve ad egy közös témát.
Esetleg különböző eseményekre amik érdekelnek járj gyakrabban, én pl. ősszel egy 6 alkalmas rajz kurzuson voltam, ahol nagyon könnyen megismerkedtem az ott lévőkkel.
Végső esetben meg az online ismerkedés, de ez nem fekszik mindenkinek, továbbá minimális esély van, hogy tényleg valaki normálisat találj.
Amúgy meg abszolút nem vagy elkésve, mindenkinek más az elképzelése az életről és, hogy mit mikor kellene, én 23 éves vagyok, volt eddig egy féléves kapcsolatom (bár ne lett volna, mondjuk sokat tanultam belől), de olyat, hogy ház, gyerek stb. még a 10 éves tervemben sem szerepel. :D
Ui.: én régebben amikor számítógépen játszottam sok barátot szereztem (nem kapcsolat), szóval mindenhol lehet ;)
Az a baj, hogy biztos elszalasztottam :D kétszer biztos. Az egyikkel rendszeresen összenéztünk a buszon, mikor még azzal jártam, de nem mertem lépni, a másik pedig tőlem 230 km-re lakik, pedig vele elég sokat beszélgettem :/ AZ elsővel kapcsolatban, nem tudtam hogy mit kell csinálni. Az úgy megvolt, hogy meg kéne szólítani, csak azért egy ismerősökkel teli buszon, csak úgy odamenni valakihez, kellemetlen lett volna nekem. Vagy nemtusom.
Gizsgugyát még nem vittem ilyen helyekre, az az igazság hogy itt a környéken sem merem elvinni mert mindenhol idegbetegek lesznek a kutyák ha sétáltatom, plusz soknál a kerités sem az igazi, simán kijönnek ha úgy adódik, tavaly például nem is voltunk sétálni utcán..
Ezt a kurzus dolgot megfogadom, amúgy is lesz rá szükségem, továbbtanulás címszóval év vége fele valami tervben van :D
3) Nekem még a 10+ éves terveim is azok nélkül néznek ki, az az igazság :D :D
Imádom amikor mondják hogy nem maradtatok le semmiről, ne keressétek, stb. Ne hallgass az ilyen idiótákra.
Egy csomó dologból kimaradtál, nagyon sok mindent nem tudsz, elég nagy hatrányból indulsz azokhoz képest akik tiniként kezdték. Ezzel a felfogással állj neki keresni, gyakorolni, mert anélkül nem fog menni. Egy csomó csalódas fog érni, erre készülj fel előre is, általában senkinek nem szimpatikus ha ennyi idősen valaki teljesen tapasztalatlan. De éppen ezért kell gyakorolni hogy legyen tapasztalatod.
És NE várd hogy a szádba repüljön a sült galamb, menj a lányok után, udvarolj.
"Bírom" amikor nekem is mondják, hogy nem kell keresni, majd jön. 16-17 évesen még én is így voltam vele, hogy majd csak felbukkan valaki. Hát NEM.
Most itt vagyok, 24 éves elmúltam és kb. olyan helyzetben, mint a kérdező. Egyszer sem voltam nővel, pedig nagyon hiányozna már...
Se csók, se semmi.
Én úgy érzem valahogy sosem vonzódtak irántam a lányok, pedig nem vagyok túlsúlyos, épp ellenkezőleg. (Lehet ez a baj.)
Elég zárkózott vagyok sajnos, van 2 ember akit barátomnak tudok nevezni, de úgy érzem ez kevés. Lányok meg nuku.
Korábban volt több ember is akivel haverkodtam, de ezeknek mind vége lett, egyikkel sem tartom a kapcsolatot.
Szóval NE. Ne állj úgy hozzá, hogy majd jön. Nem fog! Én megtapasztaltam. Sajnos menni kell utána, mert anélkül nagyon nehéz.
Mondjuk ezen kívül én sem tudok mást javasolni, mint hogy ismerkedj ahol csak tudsz. Nekem ez is nehézkesen megy, de azért tudok szerintem.
A lányok egyébként szeretik, ha figyelnek rájuk, megdicsérik őket és kedvesek, udvariasak velük a férfiak. Imponál nekik ha megértő vagy, jó tanácsokat adsz nekik és magabiztos, vicces alak vagy. És sajnos vagy nem sajnos, de a pénzre is valamennyire figyelnek... Szóval ezt jó észben tartani.
Nyilván vannak akik nagy előnyből indulnak:
Aki magas, izmos és/vagy a gazdagabb társadalmi rétegből származik, és nyilván ha van tapasztaltuk, akkor esetleg könnyebben tudnak szocializálódni lányok társaságában. Vagy legalább is ügyesebbek a kapcsolatteremtésben, DE szerintem ez sem feltétlenül van mindig így.
De ha egyszer elindulsz az úton utána már talán jobban fog menni. Csak sajnos már sietni kéne ebben a korban...
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!