Van itt olyan akinek volt régen Trabantja/Wartburgja?

Nekünk 1988-től 2005-ig ,azaz 17 évig volt Trabink, amit az uram barkácsolt.

Nagyon szerette, annak ellenére hogy harmatgyenge volt, és mindig valami be..rt rajta.

Ahogy az idő telt és mi is idősödtünk meg a szabványok is szigorodtak arra a fájdalmas döntésre kellett jutnunk ,hogy nem érdemes megtartani Őt.

Eldöntöttük, hogy eladjuk .Férjem hazajött az új autójával, egy Volkswagen Borával.

Mint egy emberi érző lény, Ő megsértődött és el is romlott.

Azt mondták komplett motorfelújítás lenne, de mi azt mondtuk nem .Inkább ér annyit az emléke, hogy ott csücsüljön hátul a kertben.

Azóta berendeztük profi kutyaháznak, a cicák is bemennek néha.

A családban volt Wartburg, Skoda, Lada, a miértekre annyit hogy akkor ezek voltak elérhetőek, keresztapámék amikor építkeztek, az akkori autó volt az igásló, befejeződött az építkezés, még használták utána egy ideig, de akkor már jöttek a Nyugati autók, jobb volt az életszínvonal és hozzájuk került egy Peugeot 205, később egy Fiat, ami Spanyolországból lett behozva családon belül.

Szóval haladtak a korral, ezekbe már csak beültél és mentél, ne kellett szabadidőben a motortérben nyúlkálni.

Az egyik legutolsó (már hiányos) kétütemű trabit sikerült megvenni a családnak. A hiányzó elektromosságot én szereltem be. (A kábelkorbácsok szerencsére a helyükön voltak, így nem volt nagy tudomány).

A forgalommal éppen hogy tudta tartani a tempót, a benzincsapot rendszeresen elfelejtettem kinyitni. 600 kilométer után totálkárosra törtem Egy részeg sofőr a külső sávból akart visszafordulni, miközben elhaladtam (volna) mellette. A trabi felborult, nekem jó pár másodperc "kimaradt", de sértetlenül szálltam ki. A következő egy négyütemű trabi lett. Az több, mint 10 évig hűséggel szolgált, bár a karburátor beállítására csak egy szerelőt találtam, a kárpit varrásai se bírták sokáig (kapott újat).