LAMBORGHINI JALPA replika?

Hasonlít is... Van neki négy kereke, két ajtaja és bukólámpája. Az építésmódja is hasonló: keresztben beépített középmotor, hátsókerékhajtással. Illetve a B-oszlop mögött van két, a Jalpáére kicsit hajazó ál-légbeömlő (mondjuk ennek nem áll olyan jól, mint az eredetinek). Ennyiben hasonlít rá.

Lehet vitatkozni, hogy replika-e (szerintem sem az), de ugye az a replika, amire a tulajdonosa ráfogja...

Üdv. Mindenkinek!

Én vagyok az említett Jalpa "replika" MR2 BÜSZKE tulajdonosa.

Azok akik így rátámadnak a replikákra illetve az építőjére azok nincsenek tisztába azzal, hogy mit jelent szerelmesnek lenni egy sportautóba. Ez a fajta szerelem leginkább a filmsztárok utáni rajongáshoz hasonlítható. Sokan szerelmesek filmsztárokba énekesnőkbe, de persze ez csak plátói, sosem kaphatják meg azi illetőt. Ugyanakkor ezek az emberek a való életben is jobban vonzódnak azokhoz a nőkhöz akik hasonlítanak elérhetetlen szerelmükhöz. Az autókkal ugyanez a helyzet!

Én a Lamborghini bolondja és tisztelője vagyok kicsi korom óta. Az elmúlt tíz évben hétszer jártam St. Agataban a Lambo gyárban és a múzeumban. Már sokan ismernek ott és mindík csak mososlyognak, hogy a "bolond" Magyar nyaralásának minden évi fő úticélja a Lamborghini gyár. Még mielőtt hozzákezdenek a kis Jalpa-m történetéhez, had mondjam el, hogy családunk tagja egy gyönyörű piros Lamborghini Countach LP400S ami NEM replika. Ez az egyetlen magyarországon lévő példány. Van még rajta kívül egy ezüst Aniversary de többnyire ő is egy fűtött garázsban pihenget.

Az említett Toyota MR2 18 éves koromban lett az enyém, (5 éve) nagyon viharvert állapotban, mindössze 200 000 Ft-ért. Nagyjából helyre lett pofozva és le lett fényezve a gyönyörű Miura zöldre. Eleinte nem gondoltam, hogy valaha replikát építek belőle, bár tudatosan választottam az MR2-őt, mert a Japánok elég erősen másolták az olasz sportautókat első saját középmotorosuk megalkotásakor. Szóval a fényezés elkészülte után szerelemből ragasztottam rá pár Lamborghini emblémát és megtörtént a "csoda". Ugyanis a sportautótörténelemben nem túl jártas magyarok közül 100-ból 99 nem tudta, hogy ez bizony nem Lambo hanem Toyota. Mivel felépítés terén valóban van hasonlóság a Lamborghini Silhouette illetve a Jalpa modellekkel kezdtem gondolozni rajta, hogy részleteiben is még hasonlóbbá fogom tenni. Nekem tulajdonképpen mindegy is, hogy milyen Lamborghini csak Lambo legyen. Tehát végül a Jalpára esett a választás. És itt merül fel egy nagy kérdés! Miért csináljak replikát ha van annyi pénzem hogy 8 milláért akár egy igazit is vehetnék, de minek. Már van egy igazi Countach-om és azt is csak akkor merem kivinni az utcára, ha makulátlan az időjárás. Nekem olyan kocsi kell ami mindennapi használatra alkalmas és hát egy igazi régi Lambo-nak sajna mindíg van valami baja. Üzembiztos kocsi kellett amibe tudok szerelmes lenni és eddig az MR2 jól bevált. Csak ,hogy vannak gondok. Nem szívessen járok mindennap olyan autóval amin már a nem engedélyeztetett átalakítások mértéke olyan szintű, hogy mindíg a rettegni kell, mikor futok össze rendőrrel és mikor veszik le a rendszámom. Ha pontos szeretnék lenni akkor az igazi Jalpa 10 cm-el laposabb 20cm-el szélesebb és majd fél méterrel hosszabb mint az MR2 ha levágnám a tetejét majd lejjebb hegeszteném, meghosszabbítanám az alvázat és kiszélesítaném 188cm-re akkor komoly gondjaim lennének egy legális műszakivizsgán. Nem mintha kicsit is visszariadnék a feladattól. Így lenne tökéletes, de a hatályos magyar törvények mellett ez nem megvalósítható. Pedig Amerikában, Angliában vagy több Kelet-Európai szomszédunkban senkit sem érdekel hogy milyen átalakításokat csinálsz az autódon. Vettem tehát egy Pontiac Fiero-t mely laposabb szélesebb mint az MR2, a Jalpához képesti különbség már már elenyésző a felépítés szempontjából, viszont szerintem még megbízhatatlanab mint egy igazi bika. Hamar megváltam tőle, mert nem sikerült napi használatra alkalmassá tenni. Mindíg elromlott valami.

Szóval igen komoly korlátok közé szorulva megterveztem egy Jalpa és MR2 közötti átmenetet és nem olyan régen el is kezdtem építeni. Mint ahogyan felfedeztétek, megemeltem a motorháztetőt, megdöntöttem a hátsó csomagtartó fedelét, elkészítettem az autó legjellegzetesebb részét a két gyakran fekete beömlőnyílás és a szögletes sárvédő körüli íveket. Ezenkívül szereztem rá egy Alfa Romeo hátsószárnyat (melynek köze nincs az eredetihez, de hátulról valamennyire leplezi az autó túlmagasságát) Elöl a bukólámpában köralakú eredeti olaszra cseráltem a fényszórókat, és egy igazi Urraco kipufogódob adja a muzsikát. Ennyi történt eddig.

Egy ideig gondolkoztam a külföldre költözésen és ezért próbálkoztam az eladáson, de már meggondoltam magam mind a költözést mind az eladást illetően. Legalább is a közeljövőben. Idén ismét lesz időm továbbépíteni szeretett autómat. Terveim szerint körbe elkészítem az összes karosszériaelemet annyira hasonlóra amennyire csak lehetséges, sikerült szereznem eredeti visszapillantókat, kilincseket és hátsólámpákat, és most az eredetire szinte teljessen hasonló Pirelli retro alufelnik is meglesznek. Ezenkívül 5cm-es ültetéssel próbálom leplezni a magasságbeli különbséget és 7 cm-nyi szélesítéssel indulok a 188cm felé.

Minden nap használom kicsi szerelmemet és bárki-bármit mond ,ha jelenlegi állapotában kimegyek vele az utcára az emberek nagyrésze nagyranyíló szemekkel és tátott szájjal fordul meg utánna. És most már 1000 emberből csag egy tudja megmondani, hogy valójában nem egy retró Lamborghiniről van szó. Reményeim szerint ez az arány még kissebb lesz.