Miért jobb a padlóváltó a kormányváltónál, holott állandóan "le kell érte nyúlkálni", míg a kormányváltó kézreáll?

Te se vezettél még, majd rájössz.

Tökmindegy hol van a váltó, amelyik bowdenes, azt elvileg oda lehetne rakni ahová a dilinyós dizájner beképzeli. De ha megtanulsz a trabival perfektül közlekedni, az nem válik hátrányodra. Én csak 1X vezettem igazi 2 üteműs kormányváltós trabit, nagyon élveztem!

Azért, mert a kormányváltó nem minden esetben jobb a padlóváltónál. A kétütemá Trabant szerencsés konstrukció: ott a váltókar túlsó vége közvetlenül a váltóhoz csatlakozik, egyszerű megoldani a kapcsolómechanizmust. De a hosszmotoros autók esetén, ahol a váltó a vezető lába mellett van, a kormányváltóhoz hosszú és bonyolult mechanizmus kell - lásd Volga M21C vagy nagy Polski. Nem rosszak, de felesleges a sok rudazat. Ott sokkal előnyösebb a padlóra helyezett váltókar, mert az közvetlenül a váltóra csatlakozik, gyorsabban, finomabban lehet vele kapcsolni. Mivel egy időben (a FIAT 127 megjelenéséig) a legtöbb autó ilyen elrendezésű volt, ezért a középre helyezett váltó terjedt el és ezt alkalmazták az elsőkerekes autóknál is, amiknél mondjuk már nem lenne rá szükség. Ott valóban célszerűbb lenne az esernyőnyél-váltó, de azzal van egy kis gond: nem lehet eléggé szabadon elhelyezni az utastérben. A Trabinál pont szerencsés helyen van, de egy hosszabb motor esetén már lehet, hogy a kormányoszlop helyére kerülne a váltókar. Illetve ha lenne jobbkormányos Trabant, akkor bonyolult mechanizmus kellene, hogy ott is működjön, mert ha tükrözöd a műszerfalat, a váltókar nem a váltó tetejéhez fog csatlakozni, hanem telibe találja a bal oldali hengert. Ma pedig az a gazdaságos, ha az autókat kis átalakítással lehet sokféle típusváltozatban gyártani, ebből a szempontból nem jó, ha kétféle váltómechanizmus kell. Persze ott van a Wartburgok kormányoszlopra telepített váltója, de egy ilyen kapcsolószerkezet sokkal bonyolultabb és drágább, mint a manapság használt bowdenes vezérlésű padlóváltók.