Motorkerékpár: küllős vagy könnyűfémfelni?

A drótküllős felni rugalmasabb, egy nagyobb ütést vélhetően jobban elvisel, ha pedig mégsem, egyszerűbb a javítása. Ez jól jön krosszmotorokon és endurókon. Ha eléggé ügyesnek érzed magadat, házilag lehet ki- és befűzni, valamint centrírozni. Ráadásul krómozott felnivel, kadmiumozott küllőkkel látványosabb is, mint az alufelni. Ezt különösen kedvelik a motorépítők - illetve van még más is, amit szeretnek benne: szükség esetén lehet "félrefűzött" küllős kereket gyártani, ez a kardános motorokból épített customok esetén jön jól, mert be lehet passzírozni a szélesebb kereket a kardán mellé.

Ezért cserében néha nehezebb, mint az azonos teherbírású könnyűfém kerék és nehezebb rá tömlő nélküli gumit szerelni. Ráadásul több gondoskodást is igényel: időről időre ellenőrizni kell, hogy feszesek-e a küllők és a lazákat újra kell húzni.

Az alufelninél nincs ilyen gond, csak felszereled, azt' kész. Ha viszont megütöd, nehezebb javítani, a centrírozás sem megoldható otthon. Viszont kisebb a légellenállása, általában lehet rá tömlő nélküli gumit szerelni és széles alufelnit egyszerűbb építeni, mint széles küllős kereket. Az utóbbira is van példa, de a széles felnik általában könnyűfémből készülnek. Az okosok azt mondják, az aszfalton használt, gyors gépeknél (sportmotorok, túragépek) sokszor jobb választás az alufelni, mint a küllős.