Igaz az, hogy nagyáltalánosságban 200000km fölött érdemes eladni az autót?

Ez a "nagy általánoságban" akár igaz is lehet, ha olyan világban élnénk ahol nem tétel egy autócsere.

Nem törvényszerű, de elég valószínű, hogy 200e km vagy efelett jobban költeni kell egy autó állapot fenntartására.

Ez nem jelenti, azt, hogy az adott autó kuka, csak mondjuk típustól függően akár többszázezret is bele kell invesztálni.

Ilyen kilométer környékén három dolog miatt adják el:

1. Mert nem tétel a csere és már 3-5-8-10 éves stb. a kocsi, "öreg roncs" veszünk szalonból egy újat, már amúgy is ciki a környéken, hogy nem a legújabb modell áll a ház előtt.

2. Mérlegeli a várható költségeket pl ha mondjuk van egy 10 éves autó ami ér kb 1-1,5 milliót, és sanszos, hogy rá kell majd költeni félmilliót a közeljövőben, akkor lehet, hogy úgy dönt a tulaj, hogy most inkább hozzátesz kicsit és vesz egy valószínűleg problémamentes fiatalabb példányt.

3. Az igazi proli a feneke kilóg a gatyából, de már muszáj cserélni, millió hitelbe veri magát, de kell a látszat, hogy lecserélte az 5 éves autót, mert már "öreg".

Ez nem vicc, ismerek ilyet, nem is egyet! :\

Új autót el kell adni már olyankor, hogy vegyél másik újat. Aki meg használt autót vesz, az ilyenkor, 200-300 ezer km környékén veszi meg.

Amúgy normálisan karbantartott autóknál is van egy pont, mikor minden elkezd tönkremenni, és sorban, hogy mindig meglegyen a boldogság (turbó, befecskendező, kuplung, vezérlést kell cserélni, stb). De nem szabad ilyenkor még kidobni az autót, mert ha ezeket kicseréled, akkor minimum mégegyszer annyit elmegy az autó (dízelekre gondolok itt). Ez a pont lehet úgy 200-300 ezer km között, és 300 ezer km-nél sokan azt mondják, hogy kész nem költ többet az autóra, és eladja potyán. Az új tulaj meg használja boldogan, mert már minden ki volt cserélve az autón.

Vagy nekem a 340 ezer km-es autómban, melynek ismerem a teljes előéletét (első tulajtól vettem, minden számla megvan) a legdurvább tétel a turbó volt, az is már nálam ment tönkre, a többi mind csak kopó alkatrész volt. Tehát a volt tulaj ment 300 ezer km-t úg az autóval, hogy csak kopó alkatrészeket cserélt. Miért adta el nekem? Hát mert megvette a legújabb modellt szalonból.

És akkor beismerem: ha valamilyen komolyabb alkatrészt kell benne cserélnem, akkor adtam el én is, mert egy után lavinaszerűen jön minden probléma. De egyenlőre ez még nem jött el, addig megtartom. Pedig azt is megtehetném, hogy beleölnék mondjuk 1 millió forintot, és utána lenne megint gondtalan 200 ezer kilóméterem. Csak az életem megunnám ennyi ideig egy autóban.

€gy viszonylag nagy cégnél dolgozom. Itt a cégautókat 180 ezer kilométeres futásteljesítmény után selejtezik.

Hosszú évek tapasztalata után jött ki ez a szám.

Mire elérik a 180 ezret, már eszik az olajat, kezd a kettőstömegűnek hangja lenni, elkopik a kuplung, legatyásodnak a futómű alkatrészei, itt-ott megjelenik a rozsda... Nem gazdaságos felújítani, ibkább csere egy újra. Persze a magánhasználat más, mert a sajátját nem úgy hajtja az ember, de nagy általánosságban 200 ezer környékén rá lehet hirtelen költeni a mai autókra fél millió Forintot, a fentebb taglalt okok miatt.

(Az enyémben 370 ezer kilométer van, mielőtt jönnek a huhogók, hogy ez nem így van)

4-es

Bizony ez nagyon jellemző, hogy a cégautók nagyon szét vannak hajtva, mert senki sem vigyáz rájuk. Az a baj, hogy ezek mind magánszemélyekhez kerülnek majd, viszonyag kevés km-mel, és akkor a vevő majd jogosan mondhatja, hogy milyen sz*r ez az autó, mert mindene szét van hullva 180 ezer km-nél. Pedig lehet hogy egy magánszemélynél ugyanaz a típus 350 ezer km-nél is újszerű.

A modern CR dízelekkel úgy látom én is, hogy ez a helyzet. Valahol 2-250km körül jön a 2T lendkerék, injektorok, turbo hibája. A halogatott javítások, pedig sok esetben újabb problémákat szülnek, és az autó állapota megindul szépen a lejtőn lefele.

Ilyenkor a piaci értékének 50-100%-át rá lehetne költeni, hogy a gyári állapotot megközelítsük. Ezt sokan érthető módon nem akarják. De, ahogy írta valaki, ezeket megcsinálva újabb gondtalan 2-250 ezer km következne. És ezt még jó párszor meg lehetne csinálni, igaziból a pénztárca, idegrendszer, kaszni szab csak határt.

Egy egyszerű, régebbi szívó benzinesnél ilyen gondok nem igen vannak, hiszen ezek a költséges alkatrészek is hiányoznak belőlük. Ha mégis előjön valami motorikus hiba általában olcsón javíthatók. Egy benzines autó simán elmegy 4-500 ezret megbontás nélkül, de a legtöbb előbb kerül bontóba.

Ezért mondom sok embernek, hogy használt 6-10 éves autóknál felesleges dízelt venni, mert a benzinessel olcsóbban jössz ki hosszú távon.