Az 1930-as évek közepén, második felében milyen autók járkáltak a magyar utakon és mennyire számított nagynak a forgalom?

Nagypolgári családoknál már bizony elő-elő fordult az autó, de a motorkerékpár legalább ugyanolyan népszerű volt. Ennek ellenére mivel az úthálózat igen szegényes volt még túl nagy forgalmat nem kell elképzelni - egy vidéki városban legfeljebb a főutcán nem néztek utána az autónak, de ha egy külvárosi részre vagy faluba hajtott be valaki, akkor ott ritka jelenségnek számított. Ami még érdekesség, hogy ekkortájt még baloldali közlekedésű volt az ország, a szomszédokkal ellentétben.

Budapesten nyilván elég gyakori volt az autózás ekkora, ott ekkorra komoly autós közösség alakult ki: általános típusnak számítottak a Renaultk, Peugeotk, Fordok, Steyr-ek, Austinok, Morrisok, Fiatok, DKW-k, s egészen biztosan előfordultak Lanciák, Sunbeamek, Delaunay-Belleville-k, BMW-k, Nashek és Mercedesek is (ez volt akkortájt a prémiumautó), de tudunk magyar tulajdonú Alfa Romeókról és Bugattikról is (ez meg a luxus szupersportautó).

Persze attól függetlenül, hogy most felsoroltam egy csomó márkát akkor még sokkal nyitottabb volt az autógyártás és kereskedelem, sokszor annyi gyártó is lehetett a piacon, mint most - tehát pár népszerű autó kivételével egyáltalán nem volt biztos, hogy szembejön egy márkatárs az úton. Sőt, voltak még ekkor magyar autógyárak és karosszáló cégek is, így 100%-ig magyar termékkel, vagy magyar karosszériás külföldi technikával is lehetett közlekedni - gyakran egész minőségiekkel. A Méray motorkerékpárok pl. igen nívós színvonalat képviseltek.

#1-et annyival szeretném árnyalni, hogy a német járművek legfeljebb a '30-as évek második felében kezdtek terjedni, de a háború után agyonbírságolt és folyamatosan gazdasági válságba eső Németország egyáltalán nem volt még ekkor gépészeti nagyhatalom. A DKW és a Mercedes fontos volt, de ennyi, sokkal sokszínűbb volt a személyautó állomány. Sőt - azt mondanám, hogy az osztrák gépgyártóknak is majdnem akkora jelentőségük volt a piacon, mint a németeknek.

Még az 1970-es, '80-as években is gyér volt a közúti gépjármű forgalom, főleg a személyautók tekintetében, busszal, vonattal valóban tömegek utaztak, főleg hétvégén, amikor az ingázó dolgozók a munkásszálló és az otthonuk között oda-vissza vonatoztak, és ott voltak még az utazó katonák - őket azért emeltem ki külön, mert ez a két csoport olyan létszámban utazott, hogy a vonatok sokszor heringes dobozként voltak megtömve.

Személy autó nem sok volt, már az '50-es évekre kikoptak az utakról a kapitalista-burzsoá járgányok, nem volt ajánlatos a nagy testvért, és a vérebeiket hergelni.

Megjelentek az utakon a szovjet ipar csodái... no nem nagy számban, de voltak... még luxus kivitelben is, hogy a párt vezérek hozzájuk méltó járgányokból tudjanak integetni (Csajka)

[link]

Előre szaladtam az időben, de talán nem csak a 30-as évek autói érdekesek.

Európában sokkal visszafogottabban kezdett hódítani az autózás, sokáig extrém hóbortként tekintettek az autókra

Hát nem volt egy San Fransisco, ez kétségtelen. Korabeli magyar és budapesti felvételeket is találsz - de ahhoz képest teljesen kihaltak lesznek az utcák - volt forgalom, de dugók biztos nem alakultak ki. Nálunk a személyautó ekkortájt még nem számított a hétköznapi élet részének (sőt, tán még ma sem annyira az) amivel munkába, vásárolni vagy gyereket oviba vinni járnak az emberek - teljesen luxuscikként és hobbiként tekintettek rá az emberek. Ugyebár Horthy sem kabrióban vonult be Erdélybe, hanem fehér lovon, a haderő egy részét meg kerékpáron küldtük a második világháborúba.

De mondom, ettől függetlenül egy jól kereső nagypolgárnak ez már nem volt elérhetetlen vágy - nagy tömegeket érdekelt az autó és motorsport - sok autókereskedés volt (márkakereskedés még igazán létezett a mai formájában), akadtak szervizek, autós kiegészítőt és ruházatot áruló boltok, szóval már elkezdett kiépülni az "autós ipar".