Ha egészen korán, és könnyedén (3-4 éves koromban) megtanultam biciklizni, jobb esélyem van arra, hogy motorozni is könnyedén megtanuljak?

el kell hogy keserítselek, motoron sokkal jobban kell figyelni. az életed meg.a.testi épséged a tét.

de könnyebb is a forgalmat motorról átlátni, nincs holttér, "szabadabb" vagy.

Motorozni sokkal nehezebb. 2014-ben szereztem B-s jogsit, 2015-ben A2-t, majd 2018-ban A-t, saját tapasztalatomat osztom meg.

Én is 3-4 éves koromban tanultam meg biciklizni, utána hollandiába költöztünk, ahol sokezer km-t bicikliztem, napi szinten. Itthon voltam néhány hegyikerékpár versenyen és Budapesten futárkodtam 4 ezer km-t nagyjából.

Ezután ültem motorra úgy, hogy előtte többszáz óra motoros videót néztem, azaz az elméletet elég alaposan tudtam. Nem okozott gondot sem a rutinvizsga sem a forgalmi vizsga. Azaz van esélyed neked is arra, hogy könnyebben megtanulj motorozni, a jó egyensúly alacsony sebességnél sokat számít. Láttam a jogsit szerző társaimon, hogy akik nem bicajoztak szinte semennyit, alig tudtak végigmenni a szűkítőfolyosón a 2-es számú rutinpályán, nekem meg abszolút nem okozott gondot. Nekik ott kellett megtanulniuk egyensúlyozni a motorral, nekem csak át kellett ültetnem a bicajozásban megtanult dolgokat.

Azaz igen, van olyan szempont, amiből motorozni könnyebb, nem kell úgy megtanulnod a méreteket (de mégis, erre majd később kitérek), viszont minden más szempontból nehezebb / sokkal nehezebb.

"Úgy érzem, hogy motorozni sokkal könnyebb, hiszen kisebb a jármű eleve, kevésbé kell odafigyelni arra, hogy nehogy nekimenjek valakinek"

Kisebb a jármű, de a LE/tömeg arány ugyanannyi vagy még több, azaz ha bénázol a kuplunggal hamar eleshetsz, nézelődj körbe a youtube-on, csomó ilyen videót találsz. Nincs 4 kereked, csak 2, azaz megcsúszás végződhet csúnyán, nehezebb korrigálni, vészfékezés közben nem igazán tudsz kitérő manővert csinálni, azaz meg kell tanulnod vészfék-kitér-vészfék manővert, ami nagyon sok gyakorlást igényel és abszolút nem ösztönös. Közben egy autóval akármikor vészfékezhetsz biztonságosan, közben kitérő manőver is menni fog, ha van ABS, mivel 4 keréken áll a kocsi.

Motorozás közben sokkal több mindenre kell figyelned, mint autóban ülve. Autóban ülve feltételezhetően mindenki lát, egyedüli dolgod (leegyszerűsítve), hogy a sávon belül maradj, féktávot megtartsd, figyeld a tükröket, hogy ki hol van körülötted és sávváltáskor ne veszélyztesd a többi járművet.

Motoron ülve teljesen más a világ. Az a kiindulási helyzet, hogy senki sem lát, ez a perspektíva fog megmenteni balesettől. Alapból fárasztóbb, mert ugyan nem tudatosan, de folyamatosan egyensúlyoznod kell, oda kell figyelned a motor meg a tested súlypontjára, mindezt akkor is, amikor senki sincs körülötted. Ha városi forgalomban mész, akkor előre kell gondolkozni, hogy hol várható, hogy valaki bejön eléd (mellékutcák, buszsáv, sávüresedés előtted, holtterek), és olykor villámgyorsan kell tudnod reagálni, azaz végig magas koncentrációt igényel ez a környezet, ami szintén fárasztó. Sávon belül folyamatosan úgy kell helyezkedni, hogy te minél jobban lássál mindenkit, de ők is téged, helyezkedhetsz balra, középre, jobbra, helyzettől függően, ami szintén gyakorlást, tapasztalatot igényel. Számítani kell rá, hogy ha együtt csatlakoztok egy útra, és pont mellette vagy, nem fog észrevenni. Csomószor volt, hogy ilyen helyzetben kezdett sávot váltani oda, ahol épp voltam. Továbbá hosszabb utakon azért nehezebb, mert ott a szélzaj még pluszban, a szélnyomás, turbulencia, oldalszél, eső. Valamint figyelni kell kanyarokban, körforgalomban az útfelszínt is, sóder, olaj, homok, kátyúk, ezek mind könnyen okozhatnak balesetet (kocsiban ezek fel sem tűnnek, csak a legdurvább esetekben), kanyar közben váratlanul ívet változtatni pedig sok gyakorlást igényel, folyamatos koncentráció mellett is. Azt még nem is említettem, hogy egy autónál van egy féked, és a többi magától történik szinte, nem igényel komolyabb gyakorlást, készségfejlesztést. Motornál 2 külön féked van és ha nem a legmodernebb motort veszed, akkor teljesen külön vannak egymástól és külön is kell őket használnod, nem párhuzamosan, ami azért nehéz, mert mindkettő jobb oldalt van, azaz mindkettő a bal agyféltekédhez megy, szinte ugyanahhoz a részhez (elsődleges motoros kéreg, Brodmann area 4), ami miatt reflexből párhozamosan kezelnéd a két féket. Pont fordítva kell, erős fékezést hátső fékkel indítunk, hogy a súlypont előremozduljon, ezáltal növelve az első gumi terhelését, majd fokozatosan növeled az első keréken a féknyomást és csökkented ezzel párhuzamosan a hátsó keréken lévő féknyomást, hogy lehetőleg ne csússzon meg.

Másik dolog, ami miatt nehezebb, hogy legalább olyan pontosan kell tudni a méreteket, mint autó esetén, mivel dugóban fogsz sávok között menni, és kellemetlen dolog lekoccolni másnak a visszapillantóját. Tudnod kell, milyen ívban tudsz kanyarodni, hogy szintén dugóban a legjobb útvonalat tudd megtalálni és ne ragadj be te is.

Arra is oda kell figyelni egy erősebb motornál, hogy amikor kanyarodsz rá egy főútra, ne gyorsíts túl agresszíven, mert könnyen megcsúszhat a hátsó kerék, ami miatt akár el is eshetsz. De ugyanez igaz, amikor sínt keresztezel kicsi szögben, esetleg kanyarban, főleg, ha nedves a sín. Ezek mind olyan dolgok, amikre kocsiban nem kell odafigyelned, mert tk. elhanyagolható veszélyforrás (lsd. 4 kerék, 4 alátámasztási pont).

Remélem sikeresen érzékeltettem, hogy miért sokkal nehezebb motorozni, főleg, ha baleset nélkül akarod megúszni. Ajánlott folyamatosan képezni magad, vezetéstechnikai képzséekre menni. Én 2015 óta voltam kb 8-szor, eddigi közel 30 ezer km alatt egyszer nem volta balesetem, pedig rengeteget mentem Budapesten belül, ahol a legnagyobb ennek a valószínűsége.

Kérdésedre is válaszolván: szerintem az nem jelent semmit, hogy 3-4 évesen megtanultál bicajozni. Az számít, hogy az utóbbi pár évben hány ezer km-t bicajoztál. Ha semmit, akkor nem vagy sokkal előrébb. Valamint a motorozásnál nem csak az egyensúly a fontos készség, szem kéz koordináció is fontos, valamint általános mozgásösszerendezettség is.