Akik társasággal jönnek a buszra, jól érzem hogy alanyi joguknak érzik hogy ők üljenek be hátra az ötös, vagy a négyes helyekre, és szinte besértődnek, ha én beülök egyedül oda?

Nem bekepzeled, hanem bekepzelt vagy!

Nehez lenne odaengedni oket, nem?!

Ha en a kifozdebe megyek egyedul, ott sem foglalom el a hat szemelyes asztalt, hanem a ket szemelyeshez ulok, nem jatszom az eszem.

Megsértődik, nem be-. Igazából szerintem nem megsértődésről van szó, hanem csalódottságról, amiért nem tudnak egymás mellett ülni. Én sem örülök, amikor elővárosi vagy regionális vonaton nem találunk négyszemélyes boxot. Ez természetes.

Azzal lenne baj, ha utána követelőzve fel akarna onnan állítani téged. Na az már nem normális. (De udvariasan megkèrni a helycserére viszont belefér, ahogyan a kérést kedvesen visszautasítani is.)

#1 Oké, csak éppen a busz hátsó sora nem egy ötszemélyes asztal, hanem öt különálló szék egymás mellett. A busz nem kocsma. A busz nem azért és nem úgy lett kitalálva, hogy te ott szórakozz.

Velem is fordult elő ilyen még annak idején, mikor iskolába jártam busszal. Beültem egy négyes ülésre, mert ott volt hely. Aztán felszálltak csoportban és fel akartak állítani, merthogy ők együtt akarnak ülni.

Nézd... még ha lett volna hely a buszon, hogy átüljek máshová, akkor esetleg talán. Bár lehet akkor sem ültem volna el, mert senkinek semmi köze hozzá, hogy én hol ülök. Ha egy család akar együtt ülni, arra azt mondom oké természetesen, de nehogymár én álljak fel csak azért, mert ők trécselni akarnak. Osztálytársak, minden egyes nap órákon át össze vannak zárva, meg gondolom azon kívül is találkoznak, úgyhogy basszák meg, én fel nem állok. De úgy, hogy még csak nem is volt másik hely, szóval konkrétan állnom kellett volna... na oda elkél egy jó nagy adag pofátlanság.

A besértődés szerintem erős kifejezés, inkább csalódottságnak nevezném. Nekem pont van is egy tegnapi élményem ezzel kapcsolatban. Szüleimmel és testvéremmel indultunk haza a fővárosból (összesen velem együtt 4-en voltunk), nagyjából a késő délutáni csúcsidőben. Egy InterRégió vonatot néztünk ki, ami 1 egység Flirt volt. Nem a kiinduló állomáson szálltunk fel, hanem egyel azután. A vonat elejében szálltunk fel, végigmentünk az egész motorvonaton, hátha van valahol egy négyes hely. Végül ilyent nem találtunk, körülbelül 5 helyen a négyes helyeken egyedül ültek. Ezek közül 4-nél sok csomag, meg ilyenek, egy 60-as éveiben járó bácsikánál nem volt egyedül semmilyen cucc egy szimatszatyron kívül. Tisztelettudóan odamentem hozzá, hogy problémát jelente-e neki, ha átülne egy másik olyan helyre, ahol csak 1 ember ül, hogy mi négyen tudjunk együtt utazni a fennmaradó 1 és negyed órában. A faszi rámnézett flegmán, és csak annyit mondott, hogy "Az élet ilyen, de maga nyugodtan foglaljon helyet". Tehát képtelen volt arra, hogy a kb 5 méterre lévő helyre átüljön. Szerencsére egy következő megállóban felszabadult egy négyes hely, így 1 órát tudtunk együtt utazni. Azt nem mondanám, hogy besértődtem az emberre, viszont csalódtam benne, hogy ennyi empátia sem szorult belé. Persze, nem köteles átadja a helyét, de szerintem neki is rosszul esne, ha ő a családjával nem tudna leülni egy négyes helyre, mert egy egyedül utazó nem tudna átülni máshová, ha van még hely neki a vonaton. Nyilván más a helyzet akkor, ha tömött a vonat, akkor én sem várnám el senkitől, hogy az én kedvemért máshová üljön át.

Nekem azért is furcsa az, hogy az emberek ilyen helyzetekben nem adják át a helyüket, mert én mindig átadom a helyemet ilyen esetben. Szinte napi rendszerességgel utazok vonaton. Ha felszállok, és szinte alig van utas, a rollerem miatt (ez a fentebbi szituációban nem volt nálam) beülök a négyes helyre, mert kényelmesebb. Azonban ha a vonaton többen vannak, csak akkor ülök a négyesbe, ha felszáll majd ismerős/haver a későbbiekben, ha nem, akkor kettes helyre ülök, vagy valakihez a négyesbe. Nem egyszer adtam át a helyemet 3-mas vagy 4-es csoportnak/családnak, anélkül, hogy szóltak volna nekem. De volt olyan is, hogy ültem egy kettes helyen valaki mellett, akinek egy ismerőse szállt fel a tömött vonatra, és elkezdtek beszélgetni. Szerintem negyed perc nem telt el, felálltam, és mondtam neki, hogy üljön le nyugodtan, én keresek majd egy másik helyet. A srác mondta, hogy maradjak nyugodtan, de én átadtam neki a helyemet így is. De nálam fiatalabbaknak is (20 éves vagyok) adtam át helyet például azért, mert látszólag szarul volt, fáradt volt, meg ilyenek.

Szerintem amúgy ez a minimum, amit egy embernek meg kell tennie, hogy ilyen esetekben a csoportoknak/családoknak átadjuk a helyet. Miért lenne jó nekem az, hogy ha meg tudok tenni valamit (mert nincs tele az a vonat), és nem teszem meg? Mondom, ez alól kivételt képez az, amikor tényleg tele a vonat, és ezért valakinek állni kellene vagy nem túl bizalomgerjesztő ember mellé kéne átülnie. Az a baj, hogy az emberek ma már csak saját magukat nézik, a többi emberrel nem is foglalkoznak, és ez nagyon szomorú szerintem. Szerintem semmi bonyolult nincs abban, hogy átadjuk a helyünket másoknak, ha nekem is marad helyem. Nem tudnék utána boldogan hazamenni, hogy közben miattam nem tudtak egy jót dumálni együtt hazáig csak azért, mert képtelen lettem volna 5 méterre lévő helyre átülni. A fentebb említett öreg is mintázza azt, hogy az emberek egy részéből teljesen eltűnt az, hogy odafigyelnek a másikra, csak az önös érdek vezérli, hogy neki jó legyen, a többi nem számít. Ez nagyon szomorú szerintem.

Én helyjegyes vonaton is nemegyszer javasoltam helycserét, ha észleltem a környezetemben, hogy összetartozók, akik külön ültek, azzal egymás mellé kerülhettek. De, buszon is volt már ilyen.

Nem vagyok különleges; nekünk kedvezve mástól is kaptunk ilyen lehetőséget.

#4: amúgy a legtöbb embernek sajnos ez a mentalitása, és egyre agresszivabbak is. Ugyanez van az utakon, boltokban, stb. Csomóan a sikertelen életüket próbálják ezzel kompenzáni, hogy direkt szivatnak másokat, de csak úgy brahiból, hogy amúgy neki attól nem lesz jobb.

Én amikor sokat vonatoztam, többször is volt hogy átültem egy másik boxba, ahol csak 1 ember ült, ha jött egy család, vagy társaság. Igazából még nekem is jobb volt úgy, hogy nem a fejem felett beszélgetnek :D

Nekem mondjuk egyedül eszembe nem jutna beülni a kakasülőre a buszon, mert oda garantáltan jön társaság. Ugyanígy a 4-es helyre sem ülök le, ha van 2-es, és a 2-esre sem ülök, ha van 1-es.

7-es: egyetértek, ez nem csak a közlekedésben van jelen, hanem tényleg mindenhol. Én is úgy vagyok, hogy mindig átadom a helyem, mert tényleg jobb mindenkinek, ha nem csesztetik egymást az emberek, hanem kölcsönösen megpróbálnak a másnak segíteni/jobbá tenni a napját. Legalábbis az ilyenek, ha valakinek ilyenekkel, mint hely átadása, előreengedés, stb, és ezzel a kis cselekdettel jobbá tudom tenni a napját, engem ez jó érzéssel tölt el, éppen ezért csinálom szívesen. Az viszont sajnálattal tölt el, ha valaki nem így cselekszik, tök mindegy, hogy én, vagy egy random utas az elszenvedője.

Én boltban is előre engedem azokat, ha nagy a sor, akiknek van egy péksüti+üdítő a kosarában. Nekem is jól esik, amikor nem kell kivárnom a telitömött bevásárlókocsis nagybevásárlót a péksütimmel, éppen ezért én is előre engedem az ilyeneket ha nagybevásárlást tartok. De ugyanez Postán, ha valakin látom, hogy olyan dolgot intéz, ami jóval rövidebb, mint az én elintéznivalóm, előre engedem. De itt is vannak agresszívak, két hete amikor csak egy csomagot akartam feladni (előre elkészített címirattal), 2 nő volt előttem, mindegyik több csekkel, hivatalos levelekkel, természetesen előre ki nem készített készpénzzel. Megkérdeztem őket, hogy zavarná-e, ha előre mehetnék, mert nekem csak ez az egy csomagom van, max 1 perc az egész. Itt is ugyanazt tapasztaltam, mint tegnapelőtt a vonaton, szó szerint rámförmedt mindkettő, hogyan merészelek én ilyent kérni, hisz még fiatalabb vagyok (az egyik nő idős, a másik középkorú volt), ráérek. Nem akarok hazudni, de vagy 10 perc volt a két nő, mire végzett, míg nekem tényleg olyan 1 perc volt a csomagfeladás a fizetéssel együtt, pedig még a kártyás terminál is lassú volt.

A közlekedés is megér még egy misét. A vonaton kívül a legtöbbet rollerrel közlekedem, ott is sok érdekességet tapasztalok. Ahol csak lehet, kerékpárúton haladok, de itt is vannak fura jelenségek. Sok bamba ember nem tudja megkülönböztetni a járdát a kerékpárúttól, mert vagy nem nézik a táblát, vagy nem érdekli őket. És ha rájuk merek csengetni, vagy rá se hederítenek, vagy beszólnak. Sajnos ritka, ha beismerik, hogy elrontottak valamit. Múltkor például teljes szélességében foglalta el a kerékpárutat egy andalgó közmunkás csoport, kb fél kilóméterről láthatták, hogy érkezem. Olyan 100 méterrel előttük rájuk csengettem (25 km/h-val mentem, ekkor így még kb 10 másodpercük lehetett kitérni), erre az egyik nő rámüvölt, hogy még itt sem vagyok, mi a francért csengetek (ezt ennél lényegesen rondább szavakkal). Ahhoz képest, mire befejezte a mondatot, már odaértem úgy, hogy 15-re le kellett lassítsak. De úton/kerékpársávon haladva is nagyon gyakori a türelmetlen, agyhalott sofőr. Én rollerrel mindig elsőbbséget adok a gyalogosnak zebrán (van B kat. jogsim, ismerem a KRESZ-t, rollerrel is minden szabályt betartok), eközben a baromarcúak olyan lazán előznek meg zebrán, míg a gyalogos próbálna átmenni (akkor se előzhetne ott, ha nem csak áthaladnék a zebrán).

Most pedig azokhoz szólnék, akik a 4-es válaszomat lepontozták. Kérlek, fejtsétek már ki, hogy mit gondolok rosszul, mert érdekelne. Vagy csak azért pontoztatok le, mert ti is a példában említettek vagytok, és zavarja az önérzeteteket a véleményem?

4-es voltam.

Egyrészt nem biztos, hogy mindig egyedül foglalja el az ember, tehát a felháborodás sem jogos.

Ha felszállok a buszra és egy négyesben pont maradt egy szabadhely, akkor beülök. Ha a következő megállóban felszabadul a másik 3 hely, mit csináljak, álljak fel én is, mert nekem nincs létjogosultságom abban a szektorban?

Ha jön egy négyes banda és leülne és pont felszabadul egy egyszemélyes ülés, akkor átülök, de amúgy az ülések érkezési sorrendben foglalandók, de a terhes, idős, sérült ember magasabb prioritást élvez.

Ha a 4 emberből senki sem terhes, sérült vagy idős, akkor ne követeljék, hogy adjam át a helyemet úgy, hogy én álljak, csak azért, hogy ők ülve cseverészhessenek.

De persze a buszon erre még nem volt precedens.

Én inkább vonaton tapasztaltam egyszer ilyent, hogy a bandában érkező fehér nő kezdett el harsogni, hogy valaki egy négyesbe minek ül be egyedül. Máskor soha nem fordult elő.

Nagyon sok négyes hely van a vonaton, természetes, hogy ha a ketteseket befoglalták, akkor jönnek a négyesekhez való beülések és amíg nincs tömegnyomor, nem fogunk máshoz odaülni.

Amikor már minden négyesnél ül valaki, akkor meg szépen odaülünk valakihez és így töltjük fel a négyeseket.

Ha meg egy banda jön akkor jön a helycsere. Egyszer pont jött egy család és átültem máshova, hogy elférhessenek. Nem volt ezzel gond.